Negyedik házi feladat

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Negyedik házi feladat"

Mátyás Orsós
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 Negyedik házi feladat Név: Gyenese Péter Évfolyam: ELTE BTK magyar BA I. évfolyam Kurzuskód: BBN-MNY-232/3 Tárgynév: A magyar nyelv finnugor alapjai Oktató: Salánki Zsuzsa

2 1. Példa + magyarázat a belső rekonstrukcióra tó, tav A tó, tav két töve ugyanannak a szónak. Bizonyos toldalékok előtt a tav alak áll, míg a toldalék nélküli szótő a tó alak, továbbá néhány toldalék előtt is ez az alak szerepel. Ez alapján feltételezhető az, hogy a tav alak a régebbi, és v hangja eredetileg w hang lehetett. Ez a w hang szóbelseji/szóvégi helyzetben vokalizálódott, a keletkezett diftongus pedig monoftongizálódott, így keletkezett a tó alak. Ha a w hang után bizonyos toldalékok szerepeltek, akkor azokban az esetekben a w hang megerősödött, és v hanggá alakult, pl.: *tawat > tavat. A szókezdő t hangról tudjuk, hogy csak t hangból alakulhatott, tehát nem változott. A v hangot követő magánhangzó tárgyrag, többesjel, esetén árulkodik a feltételezhető tővéghangzóról. Ezek alapján feltételezhető, hogy a szó fejlődése során lehetett egy *tawa vagy ehhez hasonló alak is. A bilabiális zöngés spiránsról tudjuk, hogy egyrészt lehetett hiátustöltő (például az intervokális helyzetben levő *ŋ hang vokalizálódását követően), másrészt az U/FU alapnyelvi *k hang zöngésülésével, spirantizációjával és képzéshely-módosulásával is kialakulhatott, harmadrészt az U/FU alapnyelvi *m hang denazalizálódására is visszavezethető, negyedrészt lehetett alapnyelvi származék. Az UEW. felhasználásával ez utóbbi sejtés igazolódott is, ugyanis az U rekonstruált alak: *tow3. 2. Vannak-e olyan mai magyar mással-, illetve magánhangzók, amelyek közvetve sem alapnyelvi eredetűek? Mássalhangzók közül a c, dz, dzs, ty és zs hangok nem visszavezethetőek közvetve sem a rekonstruált alapnyelvi mássalhangzókra. A c hangot jövevényszavak honosították meg, de kialakulását a belső nyelvfejlődés is támogatta (pl.: látsz, cincog, ). A dz hangot mint a c hang zöngés párját szintén jövevényszavak honosították meg. A dzs hang oszmán-török kölcsönzés eredményeként került a nyelvbe. A ty hang az ómagyar korban alakult ki a t+j hangkapcsolatból. A zs hang az s hang zöngésedésével keletkezett az ómagyar korban. Először olyan szavakban jelent meg, ahol magánhangzó-kiesés folytán az s után zöngés mássalhangzó került. A magánhangzók kivétel nélkül visszavezethetőek a rekonstruált alapnyelvi magánhangzókra. (BERECZKI 2003: 80) 1

Ez alapján feltételezhető az, hogy a tav alak a régebbi, és v hangja eredetileg w hang lehetett.

3 3. Az első oszlopban a mai magyar, a másodikban a rekonstruált U/FU alakok állnak. Mi a megfelelés, azaz az egyes magyar szavak melyik megadott rekonstruktumra (*) vezethetők vissza? Ha történt hangváltozás (a szókezdő, ill. szóbelseji msh-knál), milyen? kéz *päŋe R. jó *tälwä tél *käte száz *puwe hal *mete méz *joke ín *kala fa *śata fő, fe(j) *kakta/käktä két *säŋe *käte > kéz A szókezdő *k hang megmaradt, ugyanis palatális magánhangzó követi. A szóbelseji *t hang zöngésült, és spirantizálódott, így lett belőle z hang (t > d > z). A tővéghangzó lekopott, és az első szótag magánhangzója zártabbá vált, megnyúlt. *joke > R. jó A szókezdő *j hang jelen esetben megmaradt, nem alakult át gy hanggá, és nem is esett ki a szóból. A szóbelseji *k hang először spirantizálódott, és zöngésült, végül a képzés helye is megváltozott (k > γ > w). A *w hang kiejtése közelít a magánhangzók kiejtéséhez, ezért vagy v hanggá alakult, vagy vokalizálódott. Jelen esetben ez utóbbi játszódott le (w > 0). Az így létrejött diftongus monoftongizálódott, és ennek következtében megnyúlt. A tővéghangzó vagy lekopott a diftongus képződése előtt, vagy pedig nagyon rövid ideig triftongus szerepelhetett a szó végén. *tälwä > tél A szókezdő *t hang megmaradt, nem zöngésedett. A szóbelseji *w hang kiejtése közelít 2

jó *tälwä tél *käte száz *puwe hal *mete méz *joke ín *kala fa *śata fő, fe(j) *kakta/käktä két *säŋe *käte > kéz A szókezdő *k hang megmaradt, ugyanis palatális magánhangzó követi.

4 a magánhangzók kiejtéséhez, ezért vagy v hanggá alakult, vagy vokalizálódott. Jelen esetben ez utóbbi játszódott le (w > 0). Ennek eredményeként vagy egy diftongus jött létre a szó végén, ami egy hosszú magánhangzót eredményezett, vagy pedig a *w hang vokalizálódása előtt lekopott a tővéghangzó, és így csak egy monoftongussá alakult át a bilabiális zöngés spiráns. Ha az előbbi eset játszódott le, akkor ezt követően megrövidülhetett az új tővéghangzó, majd teljesen lekopott, és az utóbbi eset esetén is feltételeznünk kell, hogy a tővéghangzó lekopott. Viszont nem valószínű, hogy kétszer lejátszódott a tővéghangzó lekopása, ezért az első eset feltételezhető. A szóbelseji *l hang megmaradt, mint bármely más hasonló esetben. Az első szótag magánhangzója zártabbá vált, és megnyúlt. *śata > száz A szókezdő *ś hang depalatizálódott, sz hanggá alakult (ś > sz). A szóbelseji *t hang zöngésült, és spirantizálódott, így lett belőle z hang (t > d > z). A tővéghangzó lekopott, és az első szótag magánhangzója nyíltabbá vált, megnyúlt. *kala > hal A szókezdő *k hang veláris magánhangzó előtt először spirantizálódott, majd a képzés helye is módosult (k > χ > h). A szóbelseji *l hang megmaradt, mint bármely más hasonló esetben. A tővéghangzó lekopott. *mete > méz A szókezdő *m hang megmaradt, mint a szókezdő nazálisok általában. A szóbelseji *t hang zöngésült, és spirantizálódott, így lett belőle z hang (t > d > z). A tővéghangzó lekopott, és az első szótag magánhangzója zártabbá vált, megnyúlt. *puwe > fa A szókezdő *p hang vagy zöngésült, vagy spirantizálódott. A zöngésülés előbb történt, mint a spirantizáció, mert nem lehetséges f > b hangváltozás. Jelen esetben a spirantizáció játszódott le (p > f). A *w hang kiejtése közelít a magánhangzók kiejtéséhez, ezért vagy v hanggá alakult, vagy vokalizálódott. Jelen esetben ez utóbbi játszódott le (w > 0). Az így létrejött diftongus monoftongizálódott, és ennek 3

monoftongussá alakult át a bilabiális zöngés spiráns.

5 következtében nyíltabbá vált. Feltehető, hogy esetleg triftongus is volt rövid ideig, mert a magánhangzó az u hanghoz képest nagyon nyílttá vált, ugyanis vokalizálódáskor felső nyelvállású, zárt magánhangzóvá alakul át a bilabiális zöngés spiráns. *päŋe > fő, fe(j) A szókezdő *p hang vagy zöngésült, vagy spirantizálódott. A zöngésülés előbb történt, mint a spirantizáció, mert nincs f > b hangváltozás. Jelen esetben a spirantizáció játszódott le (p > f). A *ŋ hang szóbelseji helyzetben vagy vokalizálódott, vagy pedig g hanggá alakult át. Jelen esetben vokalizálódott (ŋ > γ > 0). A szótöves alak (fő) esetén létrejött diftongus monoftongizálódott, és ennek következtében nyíltabbá vált, megnyúlt (*päŋe > *feγ > fő). A toldalékos alak (pl.: fejet) esetén hiátus keletkezett, amit hiátustöltő mássalhangzó (w, h, j) pótolhatott. Jelen esetben a hiátustöltő a j hang lett (*feγes > fejes). Ezt követően elvonás után alakult ki a fej szótő. *kakta/käktä > két Ugor és szamojéd nyelvek esetén a magánhangzók palatálisak, a többi finnugor leánynyelv esetén velárisak, tehát tekinthetjük alapalaknak jelen esetben a *käktä alakot. (UEW.) A szókezdő *k hang megmaradt, ugyanis palatális magánhangzó követi. A *kt hangkapcsolat előbb átalakult *tt hanggá, majd később ez rövidült (kt > tt > t) (BERECZKI 2003: 70). A tővéghangzó lekopott, és az első szótag magánhangzója zártabbá vált, megnyúlt. Nem megfeleltethető a felsorolásban a m. ín és a FU *säŋe alak. A pontos megfelelésnek az UEW-ben néztem utána. *säŋe > ég A szókezdő *s lekopott (s > 0). A *ŋ hang szóbelseji helyzetben vagy vokalizálódott, vagy pedig g hanggá alakult át. Jelen esetben az utóbbi változás zajlott le (ŋ > ŋk > g). A tővéghangzó lekopott, és az első szótag magánhangzója zártabbá vált, megnyúlt. *sene (sōne) > ín (az első rekonstruált alak első e hangja veláris, csak elcsúszott a 4

bilabiális zöngés spiráns. *päŋe > fő, fe(j) A szókezdő *p hang vagy zöngésült, vagy spirantizálódott. A zöngésülés előbb történt, mint a spirantizáció, mert nincs f > b hangváltozás.

6 jelölés) A szókezdő *s lekopott (s > 0). A szóbelseji *n hang szabályszerűen megmaradt. A tővéghangzó lekopott, az első magánhangzó zártabbá vált. 4. Az UEW. alapján két szabadon választott magyar szóról megállapítani: a, milyen alapnyelvi szintre rekonstruálhatók? b, biztos vagy bizonytalan az etimológia? c, milyen leánynyelvekben található meg az adott szó? Figyelem: csak a nyelveket kérem felsorolni, de az összeset! d, biztos vagy bizonytalan a magyar adat odatartozása? *śälä- (? ~ *ćälä-) a, finnugor alapnyelvi szintre rekonstruálható b, biztos az etimológiája a *śälä- alaknak, bizonytalan az, hogy ez az alak megfeleltethető-e a biztos etimológiájú *ćälä- alakkal, továbbá bizonytalan, hogy létezett-e ilyen alak c, finn, lapp, cseremisz, votják, zürjén, osztják, vogul, magyar leánynyelvekben található meg ez a szó d, a magyar adat idetartozása biztos *ńowea, finnugor alapnyelvi szintre rekonstruálható b, bizonytalan az etimológiája c, lapp és magyar leánynyelvekben található meg ez a szó d, a magyar adat idetartozása bizonytalan Bibliográfia BERECZKI GÁBOR A magyar nyelv finnugor alapjai. 3. kiadás. Universitas Könyvkiadó. Budapest. UEW. = RÉDEI KÁROLY főszerk Uralisches Etymologisches Wörterbuch. Akadémiai Kiadó. Budapest. 5

c, milyen leánynyelvekben található meg az adott szó? Figyelem: csak a nyelveket kérem felsorolni, de az összeset! d, biztos vagy bizonytalan a magyar adat odatartozása? *śälä- (?

Hasonló dokumentumok

Az ómagyar hangrendszer és a főbb hangváltozások

Az ómagyar hangrendszer és a főbb hangváltozások Az ómagyar kori magánhangzó-rendszer több lényeges ponton eltér a mai állapottól. Érdemes felidézni, hogy a mai magyar köznyelvben 14 magánhangzó van, 7