A PAKSI ATOMERÕMÛBÕL SZÁRMAZÓ KIS ÉS KÖZEPES AKTIVITÁSÚ RADIOAKTÍV HULLADÉKOK VÉGLEGES ELHELYEZÉSE SORÁN

Átírás

1 A A PAKSI ATOMERÕMÛBÕL SZÁRMAZÓ KIS ÉS KÖZEPES AKTIVITÁSÚ RADIOAKTÍV HULLADÉKOK VÉGLEGES ELHELYEZÉSE SORÁN

2 ELÕSZÓ Társaságunk, a Radioaktív Hulladékokat kezelõ KHT. elkötelezett a hiteles és folyamatos tájékoztatásban. A projektjeinkben érintett 33 településsel gyakorlatilag napi kapcsolatot alakítottunk ki. Az információk közreadására és a visszajelzések fogadására számos eszközt rendezvények, helyi újság, helyi TV, szórólapok, stb. veszünk igénybe. Nagyrészt ennek köszönhetõ a közvélemény-kutatásokkal is alátámasztott határozott lakossági támogatottság. Célunk ugyanakkor a szélesebb szakmai közvélemény, a politikusok, a döntéshozók és más érdeklõdõ szervezetek és csoportok rendszeres tájékoztatása is. Ennek érdekében egyebek mellett évente közreadunk egy olyan színes kiadványt, mely segít tájékozódni egy-egy részterületen végzett tevékenységünkrõl. A kedves olvasó most az ez évi ismertetõnket tartja kézben, mely a címben foglaltak szerint arra igyekszik választ adni, hogy miként garantálható a kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló tárolók biztonsága. A biztonság érvényesítésének számos összetevõje és lépése van a hulladékkal kapcsolatos tevékenységek hulladék feldolgozás, telephely-kiválasztás, tároló-tervezés, -engedélyezés, - létesítés, -üzemeltetés, és a lezárást követõ ellenõrzés során. A következõkben ezeket tekintjük át, bemutatva, hogy az egymásra épülõ és egymást kiegészítõ elemek, külön-külön és együttesen hogyan járulnak hozzá a teljes rendszer biztonságának szavatolásához, ezáltal az egész tároló program elfogadtatásához. Van azonban még egy nagyon fontos feltétele annak, hogy egy tároló építési program sikeres lehessen. Elengedhetetlen, hogy kellõ bizalom alakuljon ki a kutatást végzõk, a tervezõk, a hatósági engedélyezésben részt vevõk és az egész programot irányítók iránt. Ha ez meg van, akkor jó remény van arra, hogy a gondos vizsgálatok eredményeként kiválasztott telephelyen egy biztonságos, környezetbarát tároló épüljön és mûködjön. Lakossági kapcsolatépítési tevékenységünk pontosan ezt a célt szolgálja. Bízva abban, hogy e kiadvány hasznos olvasmányt nyújt, mindenkit arra bátorítok, hogy ha kétségei vagy kérdései maradtak, nyugodtan keresse meg szakembereinket, akik készséggel állnak rendelkezésre. Dr. Hegyháti József Ügyvezetõ igazgató Tároló tervezés Hulladék elõkészítés Tároló engedélyezés Hulladék átvételi ellenõrzés Tároló üzem- és környezetellenõrzés Telephely-kiválasztás Szakmai és társadalmi kontroll BIZTONSÁG: Az esetleges veszélyek és kockázok ellenõrzés alatt tartása. 2

3 HULLADÉK-ELÕKÉSZÍTÉS A kis aktivitású hulladékok közé azok a szilárd és folyékony anyagok tartoznak, amelyek radioaktivitása csak kis mértékû. A hulladékoknak ez a kategóriája csak minimális sugárvédelmi óvintézkedéseket igényel, elsõsorban védõruha, védõkesztyû és cipõvédõ alkalmazását, hogy elkerülhetõ legyen az emberi testfelület elszennyezõdése. A közepes aktivitású hulladékok radioaktív anyagtartalma nagyobb, ezért kezelésük során fokozottabb elõvigyázatossággal kell eljárni. A szükséges sugárvédelem kellõ árnyékolással (pl. betonkonténer, betonfal), vagy a munkavégzés idejének korlátozásával megfelelõen biztosítható. Akis és közepes aktivitású hulladékok egyik nagy csoportját az üzemi területen képzõdõ elhasznált védõeszközök, szerszámok, alkatrészek, tisztítóeszközök képezik, melyek többé-kevésbé radioaktív anyaggal szennyezõdhettek. Ezek emberközeli hulladékok, hiszen a paksi atomerõmûben a dolgozók ezekkel az anyagokkal testközeli kapcsolatban voltak. A hulladékok másik nagy csoportja (légszûrõk, víztisztító gyanták, bepárlási maradékok) a technológiai folyamatok során keletkezik. Az erõmûben minden radioaktív anyaggal szennyezett közeget ellenõriznek, és szükség esetén tisztítanak. Ennek során a légszûrõk és a víztisztító gyanták elhasználódnak. A nagy sótartalmú technológiai vizeket bepárlással tisztítják, melyek maradékai képezik a kezelendõ hulladékot. A szilárd hulladékokat 200 literes hordókba helyezik. Az ioncserélõ gyantát és a bepárlási maradékot az erõmû területén lévõ tartályokban tárolják. A késõbbiek során azonban ezeket is feldolgozzák, mivel végleges elhelyezésük elõtt a hulladékokat szilárd állapotúvá kell átalakítani. Az elhasznált gyantát melynek sugárzási szintje a legnagyobb 200 literes hordókba, míg a bepárlási maradékokat és más folyékony hulladékokat 400 literes hordókba cementezik. A paksi atomerõmû üzemeltetés során összesen mintegy db 200 literes és mintegy db 400 literes hordó keletkezésével számolnak, ez körülbelül m 3 térfogatnak felel meg. Az erõmûvet üzemidejének lejárta után leállítják, majd leszerelik. A korábban mondottak szerint a kis és közepes aktivitású hulladékok mennyisége a teljes üzemviteli térfogattal nagyjából azonos, ám elsõsorban anyagösszetételében jelentõsen különbözik, ugyanis a lebontás során a fém és építõanyag hulladék dominál. Az üzem közben képzõdött fémhulladék egy részét (például a reaktor belsõ alkatrészeit) pedig az erõmû lebontása során a leszerelési hulladékokkal együtt kezelik. 3

4 HULLADÉK-ELÕKÉSZÍTÉS Aradioaktívhulladék-kezelés, mint minden más ipari tevékenység, jól megtervezett és ellenõrzött munkát igényel, annak érdekében, hogy megfeleljen a hatósági elõírásoknak, és megteremtse a kellõ bizalmat arra vonatkozóan, hogy az eljárások és a végtermékek, végeredményben az egész rendszer eleget tesz az elvárt minõségi követelményeknek. Az erõmûben történõ hulladékfeldolgozásnak, azaz a végsõ elhelyezésre való elõkészítésnek két célja van. Egyrészt azért, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a végleges tárolóba, csökkentik annak mennyiséget. Ennek érdekében a nem szennyezett hulladékot szétválogatják a szennyezett résztõl, valamint igyekeznek tovább csökkenteni a térfogatot, például tömörítéssel. A másik fontos cél, hogy olyan formába hozzák a hulladékot, ami a legkedvezõbb a végleges elhelyezés szempontjából. Ennek érdekében a folyékony hulladékokat cementbe ágyazzák. Az elõkészített hulladékkal teli hordók elõbb-utóbb a végleges tárolóba kerülnek. Ám ahhoz, hogy ott elhelyezhetõk legyenek igen sok átvételi követelménynek kell megfelelniük. A hulladékok izotóp-összetételének ismerete a tároló hosszú távú biztonságának megítélését célzó elemzésekhez nélkülözhetetlen. Az üzemi hulladékok radioaktívanyag-tartalmának meghatározása roncsolásos és roncsolás-mentes módszerekkel történik. Számos más paraméter és tulajdonság (pl. tûzveszélyes-anyag tartalom, szabad-folyadék tartalom stb.) ellenõrzése és értékének korlátozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a hulladékos csomag megkapja az elhelyezési engedélyt. Minden hordónak van egy kísérõ okmánya, amiben minden lényegi információt feltüntetnek a hulladék keletkezési körülményeirõl, összetételérõl, a feldolgozásról és a csomagolásról, és melyet a tároló teljes élettartama során megõriznek. Csomag jelzése Csomag azonosítója Hordó integritás Kondicionálatlan hulladék jellemzõi Hordó jellemzõk Szabad víztartalom Felületi szennyezettség Mechanikai szilárdság Aktivitás tartalom Mennyiségi korlátozások A hulladékok feldolgozásától kezdve azok végleges elhelyezéséig a minõségbiztosítás alapvetõ fontosságú. 4

5 TELEPHELY-KIVÁLASZTÁS SZAKASZOLT VIZSGÁLAT szakasz országos áttekintés szakasz terület alkalmassági vizsgálat szakasz telephely kijelölés OAB határozat a Tárcaközi Projekt létrehozásáról Preferált kutatási terület kijelölése A potenciális terület alkalmasságának igazolása A kutatási program miniszteri jóváhagyása MGSZ ELFOGADÓ HATÁROZATA Valamilyen ipari célra alkalmas földtani objektum kijelölése hosszadalmas eljárás. Költségtakarékossági okokból a földtani kutatásban a fokozatos megközelítés elvét alkalmazzák. Ennek az a lényege, hogy a kutatást szakaszokra osztják: minden következõ szakasz egyre kisebb területet fog át és/vagy egyre nagyobb részletességû munkálatokat tartalmaz. Ez a megközelítés érvényes a radioaktív hulladékok telephelyének kijelölésére is. A paksi atomerõmû kis és közepes aktivitású hulladékainak végleges elhelyezését célzó földtani kutatás során ezek az egymásra épülõ szakaszok a következõk voltak: megfelelõ képzõdmény (kõzettömeg) és terület kiválasztása az országban, a kiválasztott terület részletesebb tanulmányozása, ezen a területen belül telephely kijelölése, annak megismerése és végül részletes értékelése. Az országos, majd az a legkedvezõbb körzetben lefolytatott szakirodalmi értékelés nyomán kõzettani tulajdonságai alapján a gránitban történõ felszín alatti elhelyezés került elõtérbe ben öt lehetséges telephely vizsgálatát követõen esett a választás az üveghutai telephelyre, ahol hat kutatófúrás mélyítésével folytatódtak kutatások. Az eddigi vizsgálatok alapján az üveghutai telephely földtanilag kielégíti a vonatkozó jogszabályi követelményeket, földtani értelemben tehát potenciálisan alkalmasnak tekinthetõ. Egy nemzetközi szakértõi csoport is erre a következtetésre jutott. Az engedélyeztetéshez szükséges részletességû megismeréshez azonban még jelentõs volumenû további földtani kutatásra volt szükség ban befejezõdtek a felszíni földtani kutatási munkák, melyek eredményeit a Felszíni Kutatási Zárójelentés tartalmazza. A felszíni kutatások során a vonatkozó rendeleteknek és elõírásoknak megfelelõen elkészített kutatási terv szerint folytak a munkák. A zárójelentést megtárgyalta az RHK Kht. Szakértõi Bizottsága, majd ezt követõen a Magyar Geológiai Szolgálat Dél-dunántúli Területi Hivatala bírálta el a beadványt. Tíz év munkájának, kutatásainak gyümölcse érett be, amikor a földtani hatóság elfogadta ezt a zárójelentést, és megállapította, hogy a Bátaapáti (Üveghuta) telephely valamennyi rendeletileg meghatározott követelményt teljesíti, így földtanilag alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére. Annak a kõzettérfogatnak a kijelöléséhez, amelyet a hulladéktároló létesítmény és védõzónája kitölt, felszín alatti kutatásra van szükség. Valamely terület csak akkor fogadható el hulladéktároló telephelyként, ha a vonatkozó rendeletben megfogalmazott valamennyi követelményt teljesíti. 5

6 TÁROLÓ TERVEZÉS Aradioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló létesítmények biztonsága a következõktõl függ: Az elhelyezési rendszerbe beépített korlátoktól, amelyek: * a csapadékvíz beszivárgását korlátozó megoldások, * a leszivárgó nedvesség tároló létesítményen belüli megjelenését vagy tartózkodási idejét csökkentõ megoldások, * a hulladékcsomagok közötti nedvesség ellenõrzését lehetõvé tevõ megoldások, * a hulladékcsomagokból kikerült aktivitás létesítményen belüli fixálását lehetõvé tevõ megoldások, * az elhelyezésre szolgáló létesítmény határán alkalmazott geokémiai vagy nedvességtranszport-korlátokat alkalmazó megoldások, * robosztus és idõálló mûszaki megoldások a behatolás elleni védelem érdekében. Számos országban elfogadott szemlélet, hogy a rövid felezési idejû, kis és közepes aktivitású hulladékok környezettõl való elszigetelését felszíni tárolóval is biztosítani lehet. Az ilyen hulladékok felszín alatti tárolókban való elhelyezése azonban további védelmet nyújt, akár emberi tevékenységbõl adódó (pl. repülõgépbalesetek, szabotázsakciók), akár természeti eredetû (pl. szélsõséges idõjárási körülmények) felszíni veszélyekkel szemben. További elõny, hogy föld alatti szerkezetek a földrengésekre is eredendõen kevésbé érzékenyek. A föld alatti tárolókat úgy tervezik, hogy lezárásukat követõen felügyeleti intézkedések nélkül is hosszú távon biztonságosak legyenek, ellentétben a felszín létesítményekkel, ahol rendszerint több száz éves intézményi ellenõrzésre van szükség a biztonság garantálásához. Egy gondosan megtervezett, mûszakilag jól kialakított felszín alatti tároló nagyobb védelmet nyújt a lakosságnak, mint a hasonló felszíni létesítmény. A tároló létezése alatt megvalósuló ellenõrzéstõl és felügyelettõl. A tároló létezési idõtartamát követõen a környezeti jellemzõk helyes megítélésétõl, mivel a létesítmény élettartamát követõen a mesterséges korlátoktól mentes telephelyjellemzõk által biztosított aktivitás-visszatartás a meghatározó. 6

7 TÁROLÓ TERVEZÉS Ajelenlegi módszerekkel tervezhetõ és megépíthetõ tároló olyan mûszaki létesítmény, amely a biztonságos elszigeteléshez szükséges ideig megfelelõen betölti a feladatát, azaz a radioaktív anyagok lebomlás ideje alatt gátat képez a környezet és hulladék között. Ez lényegesen kisebb szakmai-mûszaki kihívást jelent, mint a hosszú felezési idejû radioaktív hulladékok mélygeológiai tárolóinak tervezése. Az elhelyezendõ hulladék rövid élettartamú, így radioaktivitása viszonylag gyorsan csökken. 100 év alatt a jelenlegi aktivitás tized része marad meg, 300 év alatt az ezred része, 600 év alatt pedig az egymilliomod része, ami már veszélytelen, hiszen a maradék radioaktívanyag-tartalom nem több mint a mindennapi életben használt anyagokban vagy élelmiszerekben lévõ mennyiség. A legtöbb veszélyes hulladékkal összehasonlítva melyek veszélyessége az idõ múlásával nem csökken ez a tény jelentõsen megkönnyíti egy biztonságos tároló építését. Bár az elkészült vagy tervezett tárolók egyes komponensei különböznek egymástól, koncepciójukat tekintve hasonlóak. A tervezés során a tároló viselkedésének és biztonságának értékelésekor a következõ elemeket kell figyelembe venni: a hulladékforma, a hulladékot körülvevõ mûszaki szerkezetek, továbbá a befogadó kõzetet és a környezõ geológiai képzõdményeket. Minden ilyen elemhez hozzárendelhetõ egy vagy több biztonsági funkció. Például a földtani gát funkciója kettõs lehet: egyrészt a jó földtani környezet gátat jelent a radioizotópok kibocsátásával és transzportjával szemben, másrészt viszont sokkal kisebb az elvárás a geológiai befogadó közeggel szemben, ha annak kizárólag az a feladata, hogy kiegészítse a mûszaki gátakat, és igen hosszú idõtartamon keresztül stabil, védett környezetet biztosítson a mûszaki rendszer számára. Az egyedi gátaknak is több funkciója lehet. Ennek megfelelõen a tároló különbözõ elemeit egyre inkább egymást kiegészítõ, semmint független elemnek tekintik. Fontos, hogy az egyes elemek illeszkedjenek egymáshoz, azaz például a visszatöltött tömedékanyag és a földtani környezet geokémiailag kompatibilis legyen. A nemzetközi tapasztalatok alapján kijelenthetõ, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok végleges elhelyezésénél több megoldási alternatíva áll rendelkezésre, amelyek közül a választást a hatósági követelmények, elõírások, az egyes megoldásokhoz tartozó intézményes és pénzügyi garanciák, valamint a lakossági elfogadtatás szempontjai határozzák meg. A felszín alatti tároló elrendezését mind a földtani környezet, mind az elhelyezendõ hulladékmennyiség erõsen befolyásolja. Az Üveghuta környéki eddigi feltárásokból rendelkezésre álló adatok alapján jelenleg a hulladékok vágatokban történõ elhelyezése tûnik kedvezõbbnek, szemben a silós elhelyezéssel. A vágatokon belül mind a hordós, mind a konténeres hulladékcsomagokat úgy helyezik el, hogy a csomagokból hosszú idõ után esetleg kiszabaduló radioaktív izotópokat a konténeren belüli vagy konténerek körüli agyagos (bentonitos) térkitöltés megkösse, így jelentõs aktív anyag felszabadulására még néhány száz év eltelte után se lehessen számítani. E mellett a térkitöltés a grániton belüli repedésvizek hulladékcsomagokhoz való hozzáférését is korlátozza. A biztonság érdekében olyan kialakítást terveznek, melynél a 6 m, ill. 10 m szélességû vágatok között m gránittestet hagynak. Tervezési alapelv: Eltérések üzemzavarok csak ritkán forduljanak elõ. Ha mégis elõfordulnak, legyen beépített védelem, mely képes korrigálni a nem tervezett hatásokat. 7

8 TÁROLÓ-ENGEDÉLYEZÉS Vízhasználat A biztonság igazolása: BIZTONSÁGI ELEMZÉS Csapadék Gázok BIZTONSÁGOS HULLADÉKTÁROLÓ: A tároló okozta radiológiai hatás elhanyagolhatóan kicsi. A tároló létesítése és mûködése nem zavarja meg elfogadhatatlan mértékben az ökoszisztémát. Beszivárgás Áramlás a vízhordó rétegben A magyar szabályozásban rögzített lakossági sugárterhelés korlátja ugyanolyan szigorú, mint bármely más Európai Uniós országban. Hulladék A repedéseken keresztüli áramlás A radioaktívhulladék-elhelyezés biztonsági értékelése olyan komplex és iteratív tevékenység, amely a tervezett elhelyezési rendszer jövõbeli hatásait vizsgálja az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából. Aradioaktív hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló létesítmény feladata a hulladék kellõen hosszú idõre történõ elszigetelése a környezettõl. A biztonság mérésére különbözõ mérõszámokat használnak. A leginkább elterjedt jelzõszám a tárolókból esetleg kijutó anyag emberre gyakorolt hatását (sugárterhelését) számszerûsítõ dózis. A hulladék-elhelyezés akkor tekinthetõ biztonságosnak, ha sem üzem közben, sem a lezárás után a lakosság és az üzemeltetõk többlet sugárterhelése nem haladja meg a vonatkozó hatósági határértékeket. A lakosság minden egyedét egység (msv) természetes eredetû sugárterhelés éri évente. A tároló üzemeltetésébõl annak teljes élettartama során max. 0.1 egység (msv) többlet származhat évente, azaz a természetes háttérszint változásainál kisebb érték. Az alacsony szintek részben onnan erednek, hogy a hulladéktárolásra is azokat a szigorú határértékeket alkalmazzák, amelyeket a sugárvédelemi szabályozás bármely emberi tevékenységbõl eredõ sugárzási szintekre meghatározott. A javasolt szintek alacsonyabbak, mint a most élõ generációkra elfogadott dózisok (amely generáció élvezi a nukleáris energia elõnyeit), és jelentõsen alatta maradnak a természetes eredetû sugárterhelésnek. Ez utóbbi szokatlan, mivel igen sok toxikus anyagra vonatkozóan a hatósági szabályozás a természetben elõforduló szintek fölött kezdõdik. Végül, pedig az utolsó érv a tárolókból eredõ sugárzás alacsony szintjének mint védelmi célkitûzésnek az indokolásához az, hogy a rendelkezésre álló technológiákkal ez a szint el is érhetõ. 8 A nemzetközi ajánlások, és a nemzeti hatósági elõírások szerint a rendeletileg meghatározott követelmények teljesülését az engedélyezési folyamatok során biztonsági jelentésekben kell igazolni. A hulladékban lévõ radioizotópok természeti hatások, ill. emberi beavatkozások következtében juthatnak ki a tárolóból. A természeti folyamatokat két kategóriába sorolják: olyan izolált események, melyek önmagukban vagy együttesen hatva a gátak hatásfokának csökkentését okozhatják, illetve a tárolóban vagy annak környezetében végbemenõ olyan lassú folyamatok, melyek fokozatosan, de elkerülhetetlenül a gátak sérüléséhez vezetnek, ami pedig a hulladék kijutását eredményezi. Annak érdekében, hogy a hatóság és a társadalom számára meggyõzõen bizonyítható legyen a javasolt tároló biztonsága, megfelelõ adatokra és értékelési modellekre van szükség. A modelleknek megbízhatóan kell leírniuk mindazokat a folyamatokat, amelyek a tárolóból való anyagkibocsátáshoz vezethetnek. Az adatoknak kellõen reprezentatívnak kell lenniük mind a jelenlegi, mind pedig a jövõbeli viszonyok szempontjából.

9 TÁROLÓ-ENGEDÉLYEZÉS Az elemzés során értékelni kell az egyes jellemzõk kölcsönhatását, az elhelyezési rendszert érintõ különbözõ események következményeit, ill. a rendszerbõl esetleg kiszabaduló radioaktív izotópok terjedési útvonalait. Ha a több száz éves elszigetelés követelményébõl indulunk ki, akkor a vizsgált idõszak alatt feltételezhetõ események, és a kölcsönhatások száma rendkívül nagy lehet. Valamennyi eseményt és kölcsönhatást egyedileg figyelembe venni szinte lehetetlen. Ezért a biztonsági értékelésben olyan körülményeket és eseményláncokat kell vizsgálni, amelyek valószínûleg tartalmazzák a várható történések több változatát. Ezeket az eseményláncokat nevezik a vizsgálatok során alkalmazott forgatókönyveknek. Matematikai modellek segítségével értékelik az egyes forgatókönyvek következményeit, és az üzemeltetõkre, ill. a lakosságra számított sugárterhelés értékeit összevetik a hatóságilag rögzített korláttal. Mind a forgatókönyvek kiválasztása során, mind pedig a modellekben használt feltételezések, közelítések és adatok rögzítésekor arra törekednek, hogy a várható sugárterhelést a valós viszonyoknál súlyosabb következményekkel jellemezzék (ezt konzervatív megközelítésnek nevezik). Ezen túlmenõen további megfontolások tárgya lehet lakossági elfogadási, költségtakarékossági, vagy más, a tároló üzemeltetését, lezárását befolyásoló (bányabiztonság, környezeti rehabilitáció, üzem közbeni visszanyerhetõség stb.) szempont. A felszín alatt kialakított tárolókra az idõk során számos folyamat és esemény hat. A hosszú távú biztonság szempontjából azonban két forgatókönyv a meghatározó, nevezetesen a radioizotópok mélységi vizekkel való kiszabadulása és terjedése, ill. a tárolónak erózió következtében történõ degradációja. Ez a két forgatókönyv használható a hulladéktárolót körülvevõ geoszférával szemben támasztott követelmények származtatására. A radioizotópok mélységi vizekkel való kijutásának forgatókönyve feltételként támasztja a geoszférával szemben, hogy az izotópok csak lassan jussanak ki a bioszférába. Ebbõl következõen a geoszférának biztosítania kell, hogy: gyenge legyen a vízáramlás a töréseken és a repedéseken keresztül, hosszú ideig tartson a víz feláramlása a bioszféráig, valamint a szorpció és a mátrixdiffúzió késleltesse az izotópok vándorlását. Az erózió következtében szabaddá váló hulladék forgatókönyve feltételként szabja, hogy a tárolót fedõ kõzet kellõen vastag legyen ahhoz, hogy az izotópkészlet túlnyomó része elbomoljon, mielõtt a felszínre kerülne. Az üveghutai felszín alatti tároló elõzetes biztonsági értékelésének eredményei azt mutatják, hogy a tároló lezárását követõen a lakosságot érintõ radiológiai kockázat elhanyagolhatóan kicsi (valamennyi vizsgált esetben a lakosság sugárterhelése több nagyságrenddel a hatósági korlát alatt marad). Ez a megállapítás érvényes mind a normál, mind pedig az attól eltérõ (módosított fejlõdéstörténeti forgatókönyv) esetekre. A javasolt felszín alatti tároló koncepció vizsgálata alapján a külsõ tényezõk változásai az eredõ biztonságot lényegesen nem befolyásolják. Ez a tároló elhelyezési mélységébõl, valamint a telephely hidrogeológiai jellemzõibõl következik. Nemzetközi szinten széleskörû egyetértés alakult ki az értékelést végzõ szakemberek között abban a kérdésben, hogy az engedélyezési eljárások céljaira alkalmazott modellek kellõen megbízható információt képesek szolgáltatni a tárolók hosszú távú viselkedésérõl. Ha a telephely és az ott megvalósítani kívánt elhelyezési technológia a biztonsági elemzés során olyan eredményeket ad, amelyek a hatósági korlátot nem haladják meg, akkor biztonsági szempontból az adott megoldás elfogadható. 9

10 TÁROLÓ-ENGEDÉLYEZÉS A környezetvédelmi engedély megszerzéséhez kiterjedt hatásvizsgálatokat kell elvégezni, melyek során a becsült hatásterület több jellemzõjét (pl. a környezeti sugárzás alapszintjét, a helyi lakosság egészségügyi állapotát, a területen elõforduló ökológiai rendszereket, a védett növényeket és állatokat stb.) kell megismerni és dokumentálni. Ahatósági engedélyezési eljárás elsõ lépése a környezetvédelmi engedélyezés, amellyel párhuzamosan, illetve amelynek birtokában kezdeményezhetõ a létesítési engedélyezés. Ennek megszerzéséhez tucatnyi további engedély (bányászati, vízjogi engedély, szállítási, létesítési, üzembe helyezési, üzemeltetési) szükséges. A környezet jelenlegi azaz a tároló üzemeltetése elõtti állapotát azért kell meghatározni, mert minden késõbbi változást ehhez kell majd viszonyítani. Ezért elsõ lépésben egy úgynevezett elõzetes környezeti tanulmány készül, amelynek két fõ csomópontja van: a környezet állapotának felmérése, és egy monitoring tevékenység. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hosszabb idõtávlatban követik nyomon a környezet szezonális és térbeli változásait. 10 A kutatások keretén belül elvégzik a térség állatvilágának feltárását, a gerinctelen és gerinces faunaadatok jegyzékét. Kiemelten kell foglalkozni azokkal az állatcsoportokkal, amelyekben jelentõs számban vannak védett fajok, továbbá a késõbbiekben monitorozásra felhasználhatók. A kutatási program kettõs célja: a lehetõ legteljesebben elkészíteni a térség fauna és flóra leletárát, az adatok alapján értékelni és bemutatni ennek értékeit, valamint megalapozni a késõbb is folytatódó zoológiai monitorozást.

11 TÁROLÓ-ENGEDÉLYEZÉS Az eddigi vizsgálatokat összegzõ zárójelentés szerint a hulladéktároló létesítésének helye botanikai szempontból szerencsésen lett kijelölve, ugyanis a kiválasztott terület földtani-növénytani érzékenysége a legkisebb. azok megfelelõ kiindulást, ellenõrzési lehetõséget adjanak a tervezett létesítmény által a környezetre gyakorolt zaj- és rezgésterhelésrõl a tevékenység építési, üzemeltetési és felhagyási ában. Az eddigi vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy amennyiben az építés és késõbb az üzemelés idõszakában a tárolóhoz történõ közúti szállítmányok kb. 20 t össztömegû jármûnél nem nagyobb jármûvekkel történnek, akkor a megvalósítás nem okoz semmilyen rezgéshatárérték túllépést a szállítási útvonalak mentén. A földtani kutatásokon túlmenõen az engedélyezési folyamat részeként vagy elõkészítéseként a tároló élettartama alatt várható hatások jellemzéséhez további kutatásokra is szükség van. E vizsgálatok a betonkonténerek élettartamára, a hulladék idõbeli átalakulására, a radioaktív izotópok kiszabadulására és környezeti viselkedésére vonatkoznak. Az élõvizek és az ivóvíznyerésre szolgáló források körültekintõ null-szint felmérése érdekében a szakemberek nagyon nagy számú mintavételezés és mérést végeznek. Aszakemberek megvizsgálják a régió rovar- és lepkevilágát. Vizsgálataik során továbbá meghatározzák a különbözõ talajtípusokat, azok a kifejlõdését. Feltérképezik az összes növényfajt azért, hogy késõbb bizonyítani lehessen, a tároló e- zekre semmilyen hatást nem gyakorol. Külön hangsúlyt kell fektetni a vízi élõlények vizsgálatára, mivel a vizek faunája sok esetben gyorsabban változik, mint a szárazföldi fauna, jelezve a hatásokat, illetve a körülmények megváltozását. Egy másik fontos vizsgálati terület a zaj- és rezgésvédelem. Ezeket a vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy 11

12 TÁROLÓ LÉTESÍTÉS Az atomerõmûvi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló létesítmény legfontosabb eleme a felszín alatti tároló. Az eddigi vizsgálati eredmények alapján ezt 0 50 m tengerszint feletti magasságban, a jelenlegi térszint alatt m mélységben Bátaapáti község külterületén lehet megvalósítani. Pontos helyének kijelölésére csak a további földtani kutatások eredményei, ill. a megvalósítás vagy a kutatás során kihajtott vágatban szerzett tapasztalatok alapján kerülhet sor. A felszín alatti telephely mellett a létesítmény üzemeltetéséhez elengedhetetlen egy felszíni fogadó és kiszolgáló telep kialakítása is. A felszíni és felszín alatti létesítmények, ill. az ott folyó tevékenységek sem a lakosságot, sem a környezetet nem veszélyeztetik. Ennek szemléltetéseként a nemzetközi tapasztalatokkal összhangban egy önálló, a felszín alatti tároló turisztikai célú meglátogatását, a radioaktívhulladék-elhelyezésével kapcsolatos tevékenység bemutatását lehetõvé tevõ látogató központ is épül. A látogató épület elõtti völgyben erdei sétautak tornapálya, szabadtéri pihenõk, játszótér kialakítására is lehetõség nyílik. A tárolókamrák térbeli elhelyezését (szint és kõzettest), keresztmetszeti kialakításukat, a pillérek szükséges méretét, a biztosítás alkalmazásának szükségességét a felszín alatti kutatás során végzendõ vizsgálatok eredményének ismeretében lehet pontosítani. Ugyancsak ezen eredmények ismeretében lehet javaslatot tenni a kb m 3 mennyiségre becsülhetõ leszerelési hulladék elhelyezésére szolgáló terület kijelölésérõl. Jelenlegi elképzelések szerint az atomerõmû üzemi hulladékainak elhelyezéséhez 17 darab tároló-kamrára lesz szükség. Hulladéktípus vegyes szilárd hulladék 200 l-es hordókban vegyes szilárd hulladék 200 l-es hordókat tartalmazó konténerekben Tárolókamra 1 db 100 m 1 db 100 m 200 l-es hordókba cementezett ioncserélõgyantát tartalmazó konténerek 1 db 60 m cementezett bepárlási maradék 400 l-es hordókban 2 db 100 m 400 l-es hordókba cementezett bepárlási maradékot tartalmazó konténerek 12 db 100 m 12

13 TÁROLÓ ÜZEMELTETÉSE ÉS LEZÁRÁSA Az atomerõmûben gondosan elõkészített és dokumentált hulladékos hordókat a tárolóhoz kell szállítani. A szállításra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, melyek mind szállítást végzõ személyzet, mind pedig a szállítási útvonalat érintõ lakosság védelmét szolgálja. A telephelyen megtörténik a lerakodás, az átvételi ellenõrzés, az átmeneti tárolás, a hordók konténeresítése, végezetül pedig a konténerek felszín alatti tárolótérbe való szállítása. Az atomerõmûbõl érkezõ hulladékcsomagok ellenõrzését, átmeneti tárolását és a jelentõsebb aktivitású csomagok konténerbe helyezését a technológiai épület-együttesen belül végzik. Az elhelyezési konténerek alkalmazását az indokolja, hogy a tároló üzemidejének végéig azokat visszanyerhetõ módon tárolják a felszín alatt. Ez a megoldás az elhelyezési létesítmény engedélyeztetését és a jövõ generációk döntési szabadságát egyaránt szolgálja. A tároló élettartamát három szakaszra lehet osztani. Az elsõ az üzemeltetési, mely évig tarthat. Ez is két szakaszra bontható: az atomerõmû üzemeltetésébõl, majd pedig az erõmû lebontásából származó hulladék elhelyezésére. Ezt követi egy lezárási szakasz, melynek idõtartama év. Ekkor a tárolót végérvényesen lezárják, és eltömedékelik a vágatokat, valamint a megközelítõ és kiszolgáló alagutakat. A harmadik a lezárást követõ vagy ún. pihentetési szakasz, amikor már emberi közremûködés nélkül létezik a tároló, addig amíg a radioaktív anyagok teljesen le nem bomlanak. Lezárását követõen, a tároló aktív emberi közremûködés nélkül is biztonságos kell, hogy maradjon. A lezárást követõen a biztonságot a következõk garantálják: természetes bomlás, kémiai visszatartás a tárolón belül, megkötõdés a geológiai környezetben, hígulás a bioszférába való belépésig. A felszín alatt elhelyezkedõ lezárt létesítménybe való emberi behatolás valószínûsége rendkívül alacsony. 13 Azonban a hulladékokban lévõ alacsony koncentrációjú hosszú élettartamú komponensek miatt nem zárható ki a tároló helyével és jellemzõivel kapcsolatos információ elvesztése, feledésbe merülése sem. Az üveghutai telephely-kiválasztás során megállapítást nyert, hogy a létesítmény környezetében gazdaságos hasznosításra alkalmas nyersanyag készlet nincs, a gránit építõipari nyersanyagként való hasznosítása korlátozott és a meglévõ felszíni kõfejtõk elégítik ki az igényeket. Emiatt a szándékolatlan emberi behatolás leginkább valószínûsíthetõ forgatókönyveként a geológiai, vagy vízkutató fúrást és a fúrómag vizsgálatát specifikálható, amit a biztonsági elemzésbe értékelnek. Látható, hogy a tároló létezése kapcsán hosszú idõrõl ( ) év beszélünk, ezért már most tájékoztatni kell azokat, akiknek a gyerekei, unokái, dédunokái ezzel a mûvel együtt fognak élni. Tudniuk kell, hogy mi épül, milyen céllal, és milyenek a környezetre gyakorolt hatások.

14 A BIZTONSÁG ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK EGYÉB GARANCIÁI Szakmai irányítás és kontrol Atelephely-kiválasztás és a tároló létesítés elõkészítése számos szakterület kutatóinak és mérnökeinek részvételét és együttmûködését igényli. A hazai projekt részfeladatainak elvégzésében már eddigi is több tucat hazai akadémiai kutatóintézet, egyetem, szakintézmény, mérnöki iroda és más szakmai társulás, továbbá több száz alvállalkozó mûködött közre. Számos külföldi szakember (angol, amerikai, belga, kanadai, cseh, finn, svéd, német, orosz) is bekapcsolódott a munkák tervezésébe, kivitelezésébe és ellenõrzésébe. A szakmai ellenõrzés legfontosabb fóruma az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) kezdeményezésére létrehozott az ország neves tudósaiból, köztük akadémikusokból álló Szakértõi Bizottság. Az õ részvételük az egyik biztosítéka annak, hogy a kutatási programok szakmai kontroll mellett zajlanak, és a kapott eredmények értékelése is teljes körû. Egy-egy nagyobb kutatási szakasz lezárásakor célszerû nemzetközi szakértõi csoport véleményét is kikérni. Ez történt az üveghutai terület kiválasztását megelõzõen, amikor is Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által delegált szakértõi csoport adott szakvéleményt az addigi munkákról és a választott koncepcióról. A szakmai felügyelet mellett érvényesül a kormányzati szervek kontrollja is. Az OAH Alapkezelõ Szakirodája folyamatos kapcsolatot tart fenn a programirányító RHK Kht-val, aki gondoskodik Kormány felhatalmazás alapján a radioaktív hulladékok elhelyezésével kapcsolatos feladatok ellátásáról.. Az illetékes minisztériumok képviselõibõl álló Szakbizottság véleményezi a szakmai, tudományos és kutatási programokat, melyek csak ezt követõen kerülnek az azokat felügyelõ miniszter elé. Az engedélyezõ hatóság, illetve az engedélyezésben résztvevõ szakhatóságok döntései a legfõbb biztosítékai annak, hogy csak törvényes, szakszerû és társadalom érdekeit védõ megoldások szülessenek. A lakosság bevonását a döntéshozói folyamatba rendelet írja elõ. Ez a lakossági meghallgatás intézménye. 14 Társadalmi részvétel és kontrol Aradioaktívhulladék-tároló telephelykutatása és az alkalmasság megítélése a szakembereknek elsõsorban szakmai, míg a településen élõknek fõként bizalmi kérdés. Az itt élõk döntõ többségének az a véleménye, hogy a tudományos kérdéseket bízzák a hozzáértõkre. Amennyiben megnyugtatóan igazolható, hogy biztonságos tároló építhetõ, akkor a polgáraik támogatják ezt, ismerve azokat a kedvezményeket és fejlõdési lehetõségeket, melyet egy ilyen nagy beruházás kínál ben, a kutatási terület kijelölését követõen a környezetben élõ hat település megalapította a Társadalmi Ellenõrzõ és Tájékoztató Társulást (TETT). Ehhez a társuláshoz késõbb csatlakozott még egy község is, amely korábban ellenezte a kutatásokat. A TETT megalakulása óta rendszeresen nyomon követi a kutatási munkákat és errõl tájékoztatja a lakosságot, továbbá azon település képviselõjét, mely nem tagja a társulásnak. A társadalmi kapcsolatépítés nagyon hosszú folyamat, mely a telephely kiválasztásával még messze nem ér véget. A tároló megépítése, üzemeltetése, lezárása, sõt az ezt követõ idõszak során is alapvetõ fontosságú a környezõ lakossággal való folyamatos kapcsolattartás. A hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a radioaktív hulladékok végsõ elhelyezésének megoldásához elengedhetetlen a lakosság támogatása, melynek megszerzése folyamatos és célirányos munkát igényel. A részletes környezeti hatástanulmány benyújtásakor nyilvános tárgyalást kell tartani, melyre meg kell hívni a becsült hatásterületen lakókat és csoportokat, azaz a kérelmezõt és a részletes hatástanulmány szerint hatásviselõ település(ek) lakosságát és önkormányzatát.

15 FELSZÍNI TÁROLÓK NEMZETKÖZI REFERENCIÁI Szakmai körökben teljes az egyetértés, hogy a kis és közepes aktivitású hulladékok biztonságos elhelyezése mûszaki és tudományos szempontból a tökéletesen megoldott feladatok közé tartozik. Ma már a világban nemcsak több mint 100 üzemelõ, hanem megtelt, lezárt tároló is létezik. Svédországban Forsmark közelében, kristályos kõzetben, 60 m mélységben a Balti-tenger alatt építettek meg a hulladéktárolót (SFR). A létesítmény 1988 óta üzemel. Itt helyezik el az atomerõmûvek üzemeltetésébõl származó összes rövid élettartamú, kis és közepes aktivitású, ill. az orvosi, az ipari és a kutatási alkalmazásokból eredõ radioaktív hulladékot. A tárolóban négy kamrát és egy silót alakítottak ki a különbözõ típusú hulladékok elhelyezésére. A közepes aktivitású hulladékokat elsõsorban a reaktor vizének tisztítására használt és a tárolóba történõ szállítást megelõzõen megszilárdított szûrõgyantákat 25 m átmérõjû és 50 m magas betonsilóban helyezik el, melyet egy hengeres sziklakamrában alakítottak ki. A siló és a kõzet közti teret agyaggal töltötték ki, amely szigetelõként funkcionál a vízáramlással szemben. A silón belül a hulladékot függõleges aknákban helyezik el, melyeket utólag betonnal töltenek ki. A kisebb védelmet igénylõ alacsonyabb aktivitású hulladékokat 160 m hosszú sziklakamrákban helyezik el. A tároló jelenlegi kapacitása m 3. Finnországban 1992 óta Olkiluotoban üzemel a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolója. A hulladékokat betonfalú silókban helyezik el, melyeket a kristályos alapkõzetben képeztek ki a felszíntõl m mélységben. A tárolót 40 év üzemeltetési hulladékának befogadására tervezték, ami db 200 l-es hordót jelent. Az üzemeltetés befejeztével az alagutakat tökéletesen lezárják, ezt követõen nincs szükség a tároló ellenõrzésére. A biztonságot az sem veszélyeztetné, ha valamelyik gát meghibásodna: a többi gát is elegendõ a biztonság garantálására. A tároló kialakítása lehetõvé teszi a bõvítést az atomerõmû leszerelésébõl eredõ hulladék befogadására. Egy hasonló tároló épült 110 m mélységben a Loviisa-i atomerõmû közelében, melyet 1998-ban nyitották meg. A befogadó kõzet gránit. Megteremtették a tároló késõbbi bõvítésének lehetõségét az erõmû leszerelésébõl származó hulladékok elhelyezésére. Norvégiában a Himdalen-i tárolót 1999-ben nyitották meg. A hulladéktárolót kristályos kõzetben (gránit) 50 m-rel a felszín alatt egy hegyoldalban alakították ki. A radioaktív hulladékkal telt csomagok (hordók) elhelyezésére négy sziklakamrákhoz egy 150 m hosszú, enyhén lejtõs alagút vezet. A radioaktív hulladékok elhelyezésére négy db sziklakamrában kialakított beton tárolócella szolgál. A négy kamrasor közül három a végleges elhelyezés, míg a negyedik az átmeneti tárolás céljaira szolgál. Minden egyes sziklakamrában négy betoncella található. A cellákon belül a hulladékkal telt hordókat négy, egymás fölé helyezett rétegben helyezik el. Minden egyes réteg megteltét követõen kibetonozzák a hulladékhordók közötti szabad területet, a negyedik sor megteltét követõen pedig egy monolit betonszerkezetet alakítanak ki. A tervek szerint a létesítmény 2030-ig fog üzemelni, ezt követõen a tároló szabad üregeit visszatöltik, majd pedig az egészet lezárják. 15

16 FELELÕSSÉGGEL BIZTONSÁGGAL GARANCIÁKKAL RADIOAKTÍV HULLADÉKOKAT KEZELÕ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG Felelõs kiadó: DR. HEGYHÁTI JÓZSEF ügyvezetõ igazgató Szerkesztõ: DR. ORMAI PÉTER fõmérnök Design: bátec Készült: Páskum Nyomda Szekszárd szeptember