A évi társadalombiztosítással összefüggő változások

Átírás

1 A évi társadalombiztosítással összefüggő változások Noha hírlevelünk megjelenésekor már az első havi bevalláson túl vagyunk, talán mégsem haszontalan, ha röviden összefoglaljuk a legfontosabb társadalombiztosítással ezen belül is elsődlegesen a kötelezettségek alakulásával összefüggő változásokat. A biztosítási kötelezettség vonatkozásában elsődlegesen azt kell megemlítenem, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok köre tovább csökkent. Míg január 1-jétől a segítő családtagi jogviszony került ki a Tbj. 5. (1) g) pontja alól, addig ez év január 1-jétől a bedolgozó. Ez a jogviszony azonban nem tűnt el véglegesen; a bedolgozóra mint munkaviszonyban álló személyre *Mt terjed ki a továbbiakban a biztosítás. Egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyként tehát maradt a megbízás, az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személlyel létesített vállalkozási jogviszony, illetve a választott tisztségviselő, valamint a felhasználási szerződés alapján történő munkavégzés azzal, hogy ez évben már a Ft-os minimálbérből kell kiindulnunk az érintettek biztosítási kötelezettségének elbírálása során. Maradva a Tbj. 5. (1) bekezdésénél, a h) pont alapján továbbra is biztosított az egyházi személy (feltéve, hogy nem nyugdíjas), viszont kikerült a szerzetesrend tagjára való utalás. Áttérve a fedezeti rendszerre, egy pillantást vetnünk kell a korkedvezmény-biztosítási járulékra. Eredetileg ez a 13%-os a korkedvezményre jogot adó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után fizetendő járulék ez év január 1-jétől megszűnt volna. Egy, az utolsó pillanatban történt módosítás révén mégis maradt ez a közteher. Ezzel párhuzamosan a korhatár előtti ellátásokra vonatkozó évi CLVII. törvény 7. (2) bekezdésére vonatkozó módosításnak köszönhetően még további két évig, december 31-ig lehet korkedvezményre jogot adó időt szerezni a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény (Tny.) január 1-jét megelőzően hatályos szabályainak megfelelően, illetve élni lehet a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségével. A 2013-as változások egyik meghatározó eleme, hogy megszűnt a nyugdíjjárulék alapjának felső határa. Ez évtől tehát függetlenül a jogviszony tartamától, valamennyi jogviszonyban, bármilyen magas jövedelem esetében meg kell fizetni a 10%-os nyugdíjjárulékot. E szabály 2013-tól lépett hatályba azzal, hogy *Tbj. 65/C + nyugdíjjárulék megállapításakor a Tbj december 31-én hatályos 24., 27., 28., 29., 31., 36., 37. és 56/A -ok rendelkezéseit kell alkalmazni a január 10-éig megszerzett, decemberi járulékalapot képező olyan jövedelmekre, amelyeket a december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani. Persze január 10-ét követően is jócskán sor kerülhet olyan kifizetésekre, amelyek 2013-at megelőző időszakra vonatkoznak. Gondoljunk csak egy 2012-es elmaradt bérre. Az ezzel kapcsolatos eljárást a Tbj. végrehajtási rendeletének *195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet, a továbbiakban: Tbj. R.] módosítása új 30/C -a írja le, amely kimondja, hogy a Tbj. R. 4/A (2) bekezdése december 31-én hatályos előírásait kell alkalmazni az 1

2 esedékességet követően (elmaradt követelés) és a jogerős bírósági határozat alapján január 1-jét megelőző időszakra kifizetett járulékalapot képező jövedelmekre. Tehát ezeket a jövedelmeket úgy kell kezelni, mintha kifizetésükre az esedékességkor került volna sor. A nyugdíjjárulék felső határának megszűnése kapcsán egyébként átírták a Tbj. R. 4/A -át az alábbiak szerint: Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) a Tbj ának (1) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették. [(2) bekezdés] A járulékalap megállapításánál a Tbj. 4. -ának k) pontjában meghatározott járulékalapot képező jövedelmet akkor is számításba kell venni, ha annak kifizetésére a biztosítási jogviszony megszűnését követően kerül sor. [(4) bekezdés] A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony megszűnése napján került volna sor. *(5) bekezdés+ A biztosítás szünetelése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor. [(6) bekezdés+ Hatálytalan viszont ugyanezen szakasz felső határra utaló (1) és (3) bekezdése. A Tbj. viszont továbbra is tartalmazza azt az előírást, hogy amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól több járulékot vont le az előírtnál, a többletként jelentkező járulékot legkésőbb a biztosított kérését követő 15 napon belül vissza kell fizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulék összege mind a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó, mind pedig a Tbj. 39. (2) bekezdésében említett magánszemély esetében az eddigi havi 6390 Ft-ról, illetve napi 213 Ft-ról havi 6660, napi 222 Ft-ra nőtt. Változtak január 1-jétől a nyugdíjbiztosítással összefüggő megállapodásra vonatkozó szabályok. A legfontosabb, hogy ez évtől a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és a nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából 34% nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet az is, aki magánnyugdíjpénztár tagja. A megállapodás alapján fizetendő 34%-os járulék alapja legalább a minimálbér, de ebben az esetben is megszűnt a felső határ. Az egészségügyi hozzájárulás mértéket tekintve érdemi és sokakat érintő módosításként kell megemlítenem: az Szja tv a szerinti béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott értéke után az eddigi 10 helyett 14%-os ehót kell fizetni. Ugyancsak 14%-os ehót kell fizetni az Szja tv. 28. (2) bekezdése szerinti jövedelem után a jövedelmet szerző magánszemélynek, amennyiben a jövedelem megszerzésének időpontja a lejárati szolgáltatással nem bíró, teljes életre (kizárólag halál esetére) szóló, visszavásárlási értékkel bíró életbiztosítás megkötésétől de legkorábban január 1-jétől számított 10 évet 2

3 követő időpontra esik. Ez a két, ugyancsak 14%-os mértéket viselő eho-alap azonban nem tévesztendő össze a kizárólag a magánszemélyt terhelő 14%-os eho-alapokkal, azaz ennek ezer Ft-os felső határát nem befolyásolja. Hatályát veszti az Eho tv. 5. (1) d) pontja, miszerint nem kell megfizetni a százalékos ehót az önkéntes pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány után. Új előírás, hogy a Tbj. szerinti foglalkoztató a magánszeméllyel tett egybehangzó nyilatkozata alapján átvállalhatja a 3. (1) bekezdés szerinti egészségügyi hozzájárulás megfizetését és bevallását, ha a magánszemély kifizetőnek nem minősülő külföldi személytől a foglalkoztatóval fennálló jogviszonyára tekintettel szerez jövedelmet. A fizetési és bevallási kötelezettség átvállalásának további feltétele a magánszemély nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség teljesítéséért a foglalkoztató és a magánszemély egyetemlegesen felelnek. Az Eho törvény alkalmazásában továbbra sem minősül kifizetőnek az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a tag kilépése, illetőleg a várakozási idő letelte után a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényben meghatározott számlatulajdonos részére kifizetett, egyéb jövedelemnek minősülő összeg tekintetében, illetve január 1-jétől nem minősül kifizetőnek az önkéntes egészségpénztár és az önkéntes önsegélyező pénztár a jogosulatlanul igénybe vett pénztári szolgáltatás esetén, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány tekintetében, a biztosító az Szja tv. 28. (2) bekezdése szerinti jövedelem esetében. A szociális hozzájárulási adó *2011. évi CLVI. törvény+ szabályai alapvetően nem változtak, viszont az adókedvezmény igénybevételének lehetősége jelentősen nőtt. Az említett törvény, illetve a évi CXXIII. törvény alapján a kifizető 15-féle jogcímen vehet igénybe szociális hozzájárulási adókedvezmény január 1-jétől. Ezek részletes szabályaival külön írásban foglalkozom majd. Négyféle szociális hozzájárulási adókedvezmény esetében (pályakezdők, tartósan álláskeresők, GYED, GYES, GYET után munkába álló munkavállaló, szabad vállalkozási zónában működő vállalkozás) a szakképzési hozzájárulás alapja is csökkenthető az érintett munkavállaló munkabérével, maximum havi Ft-tal. Jelentős hatással van a fedezeti rendszerre a KATA és a KIVA választásának lehetősége [2012. évi CXLVII. törvény+. E jogszabályokról különböző fórumokon számtalan írás megjelent, de ettől függetlenül néhány társadalombiztosítási vonatkozásra feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. 3

4 A KIVA választása sem az érintett társas vállalkozók, sem pedig a cég alkalmazottainak a társadalombiztosítási jogállására, biztosítási kötelezettségére, egyéni járulékfizetési kötelezettségére nincs hatással. Az adónem választása társadalombiztosítási szempontból mindössze annyit jelent, hogy a foglalkoztatónak nem kell megfizetnie a 27%-os szociális hozzájárulási adót. Persze ebből az is következik, hogy a KIVA hatálya alá tartozó vállalkozás semmilyen szociális hozzájárulási adókedvezményt nem tud igénybe venni. A kedvezményezett foglalkoztatottak 25 év alatti pályakezdő, tartósan álláskereső, a GYED, GYES valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után viszont a kisvállalati adóban is lehet kedvezményt érvényesíteni. A kedvezmény mértéke foglalkoztatottanként a bruttó munkabér havi összege, de legfeljebb személyenként Ft lenne a foglalkoztatás első két évében. A KATA vonatkozásában fontos, hogy kétféle kisadózó létezik: főállású és nem főállású. Főállásúnak minősül az a kisadózó, aki a tárgyhó bármely napján nem felel meg az alábbi feltételek valamelyikének: legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül, a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül, olyan magánszemély, aki december 31-én a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított I., II. vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló évi CXCI. törvény a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50%-os vagy kisebb mértékű. E két utolsó pontban említett körbe tartozó vállalkozó nem KATÁ-sként főfoglalkozású (biztosított) havi minimum járulékfizetésre kötelezett vállalkozó lenne. A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi Ft tételes adót fizet, míg a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi Ft-ot kell leróni. A bejelentett kisadózók után a bejelentés hatálya alatt megkezdett minden naptári hónapra a tételes adó egészét meg kell fizetni azzal, hogy amennyiben a kisadózó a tárgyhónap bármelyik napján főállású kisadózónak minősül, a fizetendő tételes adó mértéke Ft. Azon kisadózó vállalkozás, amely a naptári év minden hónapjára köteles az említettek szerinti tételes adót megfizetni, a kisadózó vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a Ft-ot meghaladó rész után 40%-os mértékű adót fizet. 4

5 Nem kell megfizetni a kisadózó után a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyerekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül, katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, fogvatartott, egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette, kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez. Nem kell megfizetni az adót azon hónapokra vonatkozóan sem, amelyben a mentesség (ide nem értve a vállalkozói tevékenység szüneteltetését) szerint megszűnik akkor, ha az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a mentesülés említett esetei szerint a kisadózó után az adót nem kell megfizetni A kisadózók után megfizetett tételes adóval kiegyenlítettnek tekintendő a vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése, a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése, a személyi jövedelemadó, járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése, valamint a szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése. Természetesen a kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetésével a kisadózó vállalkozás nem mentesül a kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatására tekintettel, illetve a kisadózónak nem minősülő személyek részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek alól, tehát például a munkaviszonyban álló dolgozó után az általános szabályok szerin meg kell fizetni a közterheket. Ami a kisadózók társadalombiztosítási jogállását illeti: a főállású kisadózó biztosítottnak minősül, a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet, ezen ellátások számításának alapja havi Ft, míg a nem főállású kisadózó e jogviszonya alapján nem minősül biztosítottnak, és társadalombiztosítási, illetve álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez, azaz még a baleseti ellátás sem illeti meg. A főállású kisadózó tehát teljes körű biztosított, megilleti az egészségbiztosítás valamennyi pénzbeli ellátása és teljes szolgálati időt szerez. A pénzbeli ellátások alapja viszont mindössze 5

6 Ft, ami különösen a majdani nyugdíj-megállapítás során jelenthet meglehetősen alacsony szintet. Míg az ellátások vonatkozásában Ft tekintendő jövedelemnek, addig más jogszabályok alkalmazásában (különösen az Art. szerinti jövedelemigazolás kiállításának szempontjából) a kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételre tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60%-a, több kisadózó esetén annak fejenként egyenlő része, de legalább a minimálbér minősül. Ezek alapján viszont kérdéses, hogy a kereseti korlát meghatározásánál (például a 62 évesnél fiatalabb nyugdíjas vagy a korhatár előtti ellátásban részesülő személy esetében) az így számított vagy a Ft-os összeget kell-e figyelembe venni. Tekintve, hogy az előző jövedelem csak a tárgyévet követően állapítható meg, szinte bizonyos, hogy a Ft alkalmazandó. A Ft-os ellátási alap viszont nem éri el minimálbért. Ezzel összefüggésben a Tny. törvény 39. (2) bekezdése a következők szerint módosult: Az (1) bekezdés rendelkezéseit azaz az arányos szolgálati időszámítására vonatkozó előírásokat a Tbj. 30/A -ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell. Tehát a főállású kisadózó a havi Ftos KATA megfizetése révén arányos szolgálati időt szerez. Mindez egy 2013-ban (kieső idő nélkül) KATÁ-t fizető kisadózó esetében azt jelenti, hogy a évi minimálbért (12 x = Ft) és az éves KATÁ-s ellátási alapot (12 x = Ft-ot) figyelembe véve / x 365 = 303 nap szolgálati időt szerez. Az arányos szolgálati időre vonatkozó szabályokat azonban csak a nyugdíj összegének megállapítása során kell alkalmazni. A jogosultsági feltétel (tehát 20 év szolgálati idő vagy nők 40 éve tekintetében) 1 év KATA = 1 év szolgálati idő. És ha már szóba jött a nyugdíjazás, ejtsünk néhány szót a Tny. néhány változásáról! A Tny a a új (11) bekezdéssel egészült ki, amely az eddig a végrehajtási rendeletben szereplő az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározására vonatkozó degressziós szabályt 2013-ra vonatkozóan változatlan formában és mértékben emeli be a törvénybe. Eszerint ha a december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset Ft-nál több, a és Ft közötti átlagkereset-rész 90%-át, a Ft feletti átlagkereset-rész 80%-át kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni. De talán még ennél többek érdeklődésére tarthat számot a Tny. törvény új 83/C -ával történő kiegészítése. Az említett szakasz kimondja, hogy az öregségi nyugdíj folyósítását a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas 6

7 közalkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati viszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, fegyveres szervvel hivatásos szolgálati viszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll. Az előzőekben felsorolt január 1-jén jogviszonyban álló öregségi nyugdíjasoknak a jogviszony fennállásának tényét április 30-áig kell bejelenteni a nyugdíjfolyósító szervnek. A nyugdíjfolyósító szerv az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről és a jogalap nélkül felvett öregségi nyugdíj visszafizettetéséről a nyugellátásban részesülő személynek a bejelentése, illetve az adóhatóság által közölt adatok alapján hivatalból dönt. Az érintettek nyugdíját legkorábban július 1-jétől kell szüneteltetni. Az öregségi nyugdíj szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül. Az öregségi nyugdíj a nyugdíjas kérelmére akkor folyósítható újból, ha a jogosult igazolja a nyugdíj folyósítását kizáró jogviszony megszűnését. A nyugdíjtörvény 83/C -át értelemszerűen alkalmazni kell a korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő munkavállalókra is. És végül említem meg azt a változást, hogy egy AB-döntés nyomán változott a rehabilitációs ellátás melletti munkavégzés lehetősége. A komplex felülvizsgálatot követően megállapított rehabilitációs ellátás esetében ezt teljes mértékben tiltotta a jogszabály, míg 2013-tól maximum heti 20 órában lehetővé teszi. Szerző: Széles Imre Copyright Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. Minden jog fenntartva 7