Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon

Átírás

1 Egy kezdő cangás megpróbáltatásai a Mátra Maratonon Avagy milyen mikor egy 60 éves "papa" a trecking bicóval elhúz melletted az erdőben :) Készítette: Lőrincz Ádám szeptember 8.

2 Tartalomjegyzék I. Előzmények 3 II. Indulás, a verseny helyszínére 3 III.A helyszínre érkezve 4 IV.A verseny 5 IV.1. Rajt IV.2. Küzdelmes percek IV.3. Feltámadás IV.4. Újabb pofonok IV.5. Végre tempót fogok IV.6. Vége-felé V. Utózöngék 7 2

3 I. Előzmények Nem is olyan régiben, Varga Csabi barátommal kibic módjára végigtekertük a Bükk Maratont. Ekkor jött meg a kedv a versenyzéshez és lelkesedésünkben beneveztünk a XI. Mára Maratonra:D. A versenyre csatlakozott, vagy inkább mi csatlakoztunk Berta Rajmundhoz, aki egy régi motoros a szakmában (kiváló technika, erős tempó és bivaly nagy akaraterő jellemzi). Így hárman - mondhatni a hármak, vagy ha tovább ragozom a triumvirátusként - gondoltunk legyőzni a határainkat. II. Indulás, a verseny helyszínére Hál isten nem kellett korán kelnem, bár lövésem nem volt mennyi idő autóval Mátraderecske, de egy órára taksáltam. Gyülekezőnek fél 8-at beszéltünk meg, lévén 8-kor el akartunk indulni, hogy kényelmesen átvehessük a nevezési pakkot. Nagyjából oda is értem időre, ahol is két igen meggyötört arcú embert találtam. Később ismertem meg őket, hogy Csabi és Rajmund az:d (na jó, ebben azért volt egy kis költői túlzás), mindenesetre az biztos, hogy vagy keveset aludtak vagy sokat, de elég érdekes ábrázatuk volt. Volt valami problémájuk is, mert igen sűrűn látogatták a illemhelyiséget, én pedig - mivel úriember vagyok és először voltam ennél a háznál - nem firtattam a dolgot:d. Az persze megnyugtató hatású volt, hogy ismerik a mellékhelyiséget, tehát nem vademberek... (na jó, ez már nekem is sok volt). Szóval 8:30-ra sikerült feltenni, eltenni mindent az autóra, beleértve a bringákat is. És indultunk. 3

4 III. A helyszínre érkezve Sajnos mire odaértünk parkolóhely bent a Parkban már nem volt. De a közelben több kisebb-nagyobb beálló, pihenő igen, ami éppen használható volt autópihentetésre is. Még talán jó is volt így, mert a Parkig lemenni egyben egy jó kis bemelegítésnek is megfelelt. A készülődésnél előkerült a kémia. Jómagam egy keverőpoharat is vittem. Volt nálam mindenféle teljesítményfokozó por, amiből aztán valami folyadék lett, ami majd aztán berobbantja a szervezetet. Persze vittem turbó teát is, ami saját családi recept, az elkészítésének a titka apáról fiúra szállt évszázadokon keresztül, így természetesen nem is osztom meg veletek, csak halkan megsúgom;) fél liter bármilyen tea, egy citrom és 5 nagy kanál méz. ( Az arányok minimális eltévesztése is nem várt mellékhatásokat okozhat:d ) Miután ezzel megvoltunk, betekertünk a Parkba és kis bénázás után sikeresen felvettem az indulási pakkot, majd visszagurultunk a verdához a cuccokat lepakoltuk és már gurultunk is vissza, hiszen már csak percek voltak az indulásig. Jó helyet fogtunk ki:) (a csajszi előttünk ott volt a Bükk Maratonon is) 4

5 IV. A verseny Van egy haverom, aki egyszer azt mondta nekem, hogy egy fiúból férfi csak a katonaság és az első magölés után lesz. Én ehhez most hozzá tenném, az első Maratont is. Aki ilyet nem csinált, az hiába van túl a katonaságon és az első magömlésen csak egy gyalogos. Íme három férfi a rajt előtti pillanatokban. Hozzá kell tennem, Rajmundot itt láttam utoljára, aztán csak a verseny végén:d Hát igen, ő egy másik kategória. Csabival kb. 2-3 kilométert mehettem, míg az első ereszkedőnél végleg elveszítettem. De ne szaladjunk ennyire előre. IV.1. Rajt A rajt egy felvezető autó mögül történt, ekkor még nagyon egyben volt a mezőny. Miután a felvezetés megszűnt, megkezdődött az igaz verseny. Kissé nehezen indultam, a bringa meglehetősen furán viselkedett alattam. Egy új 2.25 gumi került a kerekekre, talán ettől, de szimplán az is lehet formán kívül voltam. Az első ereszkedőig együtt mentem Csabival, sokáig láttam is magam előtt, azonban egy kanyarba nagyon rosszul mentem bele és lecsúsztam az út szélén lévő homokos részre, nagyon sok időt veszítettem, kijöttem a tempóból és borzasztó sokan elmentek mellettem. Az ereszkedés végén egy újabb emelkedő következett, ahol folytatódott a formán kívüli tekerés. Ugyan nem szálltam le a bicóról, de borzasztó lassan mentem és egyszerűen képtelen voltam gyorsabb fordulatra. Nagyon sokan itt is elhagytak, nem volt egy kellemes érzés, majd következett a szokásos zanyálás: egy kisebb ereszkedőnél egy fiatal srác meglehetősen rutintalanul vágott be elém, nem tudtam mit csinálni, csak elrántani a kormányt, de mivel elvesztettem az egyensúlyom előbb balra lendültem ki, majd jobbra, megint balra, aztán inkább kicsúsztam a bringával. Szerencsére nem volt nagy az iram, így karcolás nélkül megúsztam az esetet. 5

6 IV.2. Küzdelmes percek Meglehetősen tempótlanul, nagyon rosszul ment a bringázás. Minden egyes méter küzdelem volt felfelé, lefelé meg egy görcs az egész. Sorra mentek el mellettem az emberek, akár felfelé, akár lefelé mentünk. A legkínosabb az volt, amikor egy 60 körüli úr traccking bicóval - aminek még hátsó csomagtartója is volt - kb. állva hagyott.:d. Mondhatom, hogy nekik 29" kerekük volt, vagy, hogy SPD pedál, de ez csak duma. Eldöntöttem, nem adom fel ( pedig ez is megfordult a fejemben )! Ahogy Rocky mondaná: Mondok valamit, amit amúgy is tudsz. A Világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. De nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért ami jár és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra. Ne mondd hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő vagy ő vagy akárki, ez gyáva duma, és Te fiam nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál! Nem is adtam fel! IV.3. Feltámadás Így jutottam el az első itatóig. Csak annyira álltam meg, hogy igyak, és nyomtam tovább, valami történt, mert sikerült tempót váltanom és immáron gyorsabban, viszonylag jó sebességgel tudtam menni. Most már volt, hogy én is előztem, egészen így ment ez a sűrű szűk ösvényes erdőig. Ott elképesztően feltorlódott a mezőny. Na, itt bringa felfelé tolásban kijött, hogy valamit én is tudok:d Az ösvényén szélen folyamatosan előztem, miközben toltam felfelé a gépet:d IV.4. Újabb pofonok Sajnos vége lett az emelkedőnek. Mi több, újabb ereszkedés - ráadásul hasonló terepen, mint az emlékezetes Bükki zanyálásnál, aminek sebei még mindig megvannak. És ismét előzött mindenki mindenhol. Egészen egy műútig, ahol is egy rövid szakaszon elképesztő módon fel tudtam gyorsítani. A GPS-em szerint ezen a részen értem el az eddig legnagyobb sebbegésemet: 61 kilométer/órát. IV.5. Végre tempót fogok A verseny felén már túl voltunk, amikor már nagyon kellet brunyálnom, Így kénytelen voltam megállni és könnyíteni magamon. Itt meglehetősen gorombán mordultam egy mögöttem lévőre, aki kiabált hátulról ne álljak meg. Nem volt szép tőlem. A brunya után sikerült fognom egy közepesnek mondható tempót, innen már nem nagyon előzött meg senki sem. Se lefelé, se felfelé. De persze, emelkedőkön felfelé még mindig nagyon jól ment a bringa tolás, nem tudjátok elképzelni mennyit előztem ilyen módon felfelé. Nagyon ment:d 6

7 IV.6. Vége-felé A második itatónál megettem egy nápolyit és ittam amennyit csak tudtam, innentől zseni voltam. Igaz lefelé továbbra is lassabban száguldottam, de már nem volt annyira vészes, felfelé pedig előzgettem. Az utolsó szakaszok már nem voltak annyira nehezek, így értem a stadionba. Kicsit félszegen vettem a kanyarokat, mert néhol nem volt egyértelmű merre kell menni, ezen bénázgatásom miatt be is ért egy kb éves langaléta kiscsajszi egy 29"-es bringával. A nagy emelkedőnek (ami a befutó előtti utolsó irgalmatlan meredek rövid cumiztató ) előttem indult meg, hiba volt magam elé engedni, mert a felén megcsúszott és elesett pont előttem, kikerülni nem tudtam, így fel kellet tolnom a cangát. Aztán mivel mögöttem is zakóztak kicsit tétováztam, hogy megálljak-e segíteni. De aztán inkább nem és nyomtam tovább, már ott volt a befutó, amikor a langaléta kiscsajszi megint beelőzött, de akkor és ott megfogadtam, hogy ezt a kiscsajszit, akkor is lenyomom ha beledöglök. Minden erőmet összekapva meghajtottam a végét és egy jó félméterrel előbb értem be a célba mint kishölgy:d Ezen izgalmas befutó videón is megtekinthető. A zöld pólóst figyeljétek! V. Utózöngék Rajmund és Csabi már régesrég bent voltak. Jobb bicajosok na:) Jött a megérdemelt szivar, amit minden csúcstámadás után elpöfékelünk, ahogy John Hannibal Smith mondaná: - Imádom, ha egy terv sikerül! (Hülye fejjel letüdőztem, úgy megszédültem, hogy félóráig csak a levegőt kapdostam.) Majd egy kis tészta, bringa mosás és go home:). Nagyon jó volt!! Stílusosan zárnám rövidke írásomat. Imádom, ha egy Maraton sikerül! 7