í t é l e t e t Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Átírás

1 Vagyongyarapodás vállalkozás veszteségének finanszírozása Kfv.I /2006/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Csoba Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth Mária jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon K /2004. számon indított és ugyanezen bíróság június 8-án kelt K /2004/36. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 38. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K /2004/36. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra (hatszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál évekre átfogó adóellenőrzést végzett valamennyi adónemre kiterjedően. Megvizsgálta a felperes által az ellenőrzött időszakra benyújtott bevallásokat, ebből megállapította, hogy az évre folyamatos veszteségei voltak, összesen Ft veszteséget halmozott fel. Ugyanakkor a bevallott jövedelmeinek összege ezekben az években mindösszesen Ft volt. Tekintettel arra, hogy a vállalkozás vesztesége jelentősen meghaladta a bevallott jövedelmeket, az ellenőrzés az adó alapját becsléssel

2 állapította meg az Art /1/ bekezdésére figyelemmel. A becslés során a felperesi kérelemre vizsgálta a felperes házastársa által benyújtott bevallásokat, nyilatkozatokat, adásvételi szerződéseket, kölcsönszerződéseket, illetőleg a felperes szüleinek anyagi helyzetét, tekintettel arra, hogy a felperes úgy nyilatkozott, hogy a szüleitől kapott kölcsönből finanszírozta a nagyarányú veszteségeit. A vizsgálat összességében arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek évre a veszteség finanszírozására még volt lehetőség, ez időre adóhiány nem került megállapításra, későbbi évekre viszont a felperes összesen Ft veszteség finanszírozásáról nem tudott elszámolni. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott első fokú határozat a felperes terhére 2000, illetve évek vonatkozásában személyi jövedelem-adónemben és különböző járulékok és egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből Ft minősült adóhiánynak, és ez után Ft bírságot szabott ki, és Ft késedelmi pótlékot is felszámított. A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen, és a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Kérte tanúk meghallgatását továbbá a másodfokú határozat meghozatalát követően egy osztrák bankban előkerült német nyelvű takarékkönyvében elhelyezett Ft ATS megtakarítás figyelembe vételét, amellyel igazolja, hogy a 1990-es elején finanszírozni tudta kiadásait. Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Az első fokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le. A felperes kérelmére tanúként hallgatta meg V.Gy.-t, F.Zs.-t. A megkeresett bíróság útján Gy. D.-t, Gy. D.-nét, Gy.T.L.-t, B.-né V. T.-t, majd B. J.-t. A felperes az eljárás során becsatolta a Győri Városi Bíróság 1990-es ítéletét, amelyben bűnösnek mondták ki devizagazdálkodás megsértésének bűntettében, továbbá egy számlát évből, amely egy nagy értékű karóra vásárlását igazolja, és amelyet a szüleitől kapott. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K /2004/36. számú ítéletével az alperes

3 keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Utóbb a jogerős ítélet rendelkező része alperesi határozatszám elírás miatt kijavításra került. Az első fokú bíróság az adózás rendjéről szóló évi XCI. törvény (Art.) 109. /1/ és /3/ bekezdése alapján megállapította, hogy a becslés jogalapja fennállott, az adóhatóságnak a becslés során azt kellett megállapítania, hogy a vagyongyarapodási és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Megállapítható volt ugyanis, hogy a felperes veszteséges vállalkozásának finanszírozására a bevételek nem nyújtottak fedezetet. Az első fokú bíróság részletesen értékelte az egyes bizonyítékokat, a szülők vagyoni helyzete körében a szülők bevallásait, a nyugdíjfolyósító igazolását, a szülők vagyoni helyzetére vonatkozó tanúvallomásokat. Ennek alapján megállapította, hogy több tanú is határozottan állította, hogy a felperes 40. születésnapjára szüleitől 5 millió forint ajándékot kapott. Ezt az első fokú bíróság hitelt-érdemlő adatnak minősítette és ennek alapján az alperes keresettel támadott határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, amelyre előírta, hogy az elszámolás alapját adóhiány és következményeinek megállapítását úgy kell újra számolni, hogy az 5 millió forint bevétel a felperes javára esik. Ezen túl az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a további bizonyítékok a felperesi állítást már nem támasztották alá, nem voltak hitelt-érdemlőek, ezért az 5 millió forintot meghaladó felperesi kérelmet elutasította. A keresetnek helyt adó ítéleti rendelkezéssel szemben, - amely a körben rendelkezett, hogy az új eljárás során 5 millió forint bevételt el kell ismerni, - a peres felek jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő, így e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet nem vizsgálta felül. Az első fokú bíróság lényegében részben találta alaposnak a felperes keresetét, bár az ítélet rendelkező részéből ez nem derült ki, a kereset nagyobb része elutasításra került. A keresetet elutasító rendelkezés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezésével a teljes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az első fokú bíróság bizonyítékok értékelését, az elutasított rész tekintetében, és részletesen előadta ismét azokat a

4 körülményeket, amely állítását alátámasztották. A felperes hangsúlyozta, hogy az általa előadott tények így akár az illegális forrásból szerzett jövedelem is, igazolják a vizsgált évekre vonatkozóan azt a tényt, hogy a veszteség finanszírozására megfelelő forrással rendelkezett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem tudott elszámolni a veszteséges vállalkozása finanszírozásáról igen nagy összeg erejéig. Ezért az Art /1/ bekezdése alapján a becslés jogalapja fennállott. Helyesen hivatkozott arra az alperes és az első fokú bíróság is, hogy az Art /3/ bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt-érdemlő adatokkal igazolhatja. Az első fokú bíróság igen széleskörű bizonyítást folytatott le, lényegében a felperes indítványainak szinte maradéktalanul helyt adott. E bizonyítékokat a Pp /1/ bekezdése alapján értékelte és mérlegelte. Ennek alapján jutott arra a megállapításra - több egybehangzó tanúvallomás alapján, - hogy a felperes igazolhatóan a szülőktől egy alkalommal születésnapjára 5 millió forint ajándékot kapott. Az ezt meghaladó szülői juttatások bizonyítottságát a meglévő adatok alapján nem találta megállapíthatónak. Az első fokú bíróság következtetését részletesen megindokolta. A Pp /1/ bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban további bizonyításnak, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a tényállás megállapítása hiányos, iratellenes, illetőleg a bizonyítékok értékelése kirívóan okszerűtlen. A Legfelsőbb Bíróság ilyen körülményt nem észlelt. Megállapította, hogy az első fokú bíróság valamennyi bizonyítékot számba vett, azt megfelelően értékelte és mindezekből helytálló következtetéseket vont le. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, önmagában a közjegyző előtt tett nyilatkozatok kizárólag azt tanúsíthatják, hogy valóban a nyilatkozat adó tette meg előadását, a nyilatkozat tartalmát nem bizonyítják, az első fokú bíróság a felperes szüleinek nyilatkozatát, ugyanúgy mint a tanúk vallomását, nem egymagában, hanem egymással összefüggésében az egyéb adatokra figyelemmel értékelte. Ugyanígy állapította meg, hogy a külföldi pénzintézetben lévő esetleges jelentős készpénz-vagyonra

5 vonatkozóan is a felperes nem igazolta, hogy amennyiben meglévő vagyonról van szó, úgy az adózott jövedelemből származott volna. Hasonlóan nem volt bizonyított az sem a becsatolt takarékkönyv másolat alapján, hogy a megjelölt időpontban lévő összeg milyen forrásból származott, hiszen a bevallásában ezek a pénzösszegek nem tűntek ki. A felperes szüleinek jó anyagi helyzete önmagában nem bizonyítja a további igen nagy összegű ajándék nyújtását, különös tekintettel arra, hogy ezt a szülők bevallott és így adózottnak tekinthető jövedelme nem tette lehetővé. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. /1/ bekezdése alapján kötelezte felülvizsgálati perköltség fizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az illetékekről szóló évi XCIII. törvény 50. /1/ bekezdése alapján valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. /2/ bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest, október 4. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő