lehetek. Hogy ebben az ellentmondásos világban Ti vállaltátok a családi életetekkel azt a tanúságtételt, ami mások számára is eligazítást ad.

Átírás

1 Kedves Testvéreim! A Húsvét ünneplésében hangsúlyt kap az a gondolat, hogy az Egyház évről évre új nemzedékkel gazdagodik. Elsősorban a keresztségre vonatkoztatjuk ezt a megállapítást, ezt a bátorítást, hiszen sajátos módon, Húsvét éjszakáján szolgáltatja ki az Egyház ünnepélyesen a keresztség szentségét, amelyben egy új nemzedék lép azoknak a közösségébe, akik őrzik a Jézus Krisztusba vetett hitet, az ő megváltó halálának, feltámadásának, és a Szentlélek felkerülésének szent titkát. Új nemzedékkel gazdagodik az Egyház. Tényleg olyan csodálatos és megható, megrendítő élménye ez a mi életünknek, hogy bármelyik történelmi korban is ezt élőként, őrizzük a múltnak, az elődöknek az örökségét, hitét, az ősegyháztól kezdve, benne a magyar egyházig tartó örökségét. De mindig egy gyorsan változó világban próbáljuk fölfogni, megérteni az Úr Istennek a bizalmát, ami meghív, kiválaszt bennünket a hit ajándéka által, és a Szentlélek kegyelméből segít ahhoz, hogy merjük elkötelezni magunkat Jézus Krisztus halálára és föltámadására. A keresztségünk. Olyan szépen fogalmazza meg Szent Péter a levelében: királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok (Pt1 2,9). Az élő Egyház! S amikor a mai körülmények között olyan fájóan vesszük tudomásul, hogy szinte újra ismétlődik az Ősegyháznak a vértanú tanúságtétele, amikor keresztény testvéreinket a hitük miatt ölik meg szerte a világon. Amikor egy egészen megváltozott világban, egy ezernyi ellentmondással teli világban ünnepeljük Jézus megváltó halálát és feltámadását, ahol a saját hitünket, a saját elköteleződésünket, az egyházunk létét is újraértelmezzük. Jézus bátorít bennünket bízzatok: én legyőztem a világot. (Jn 16,33) És ez az első gondolat, amit ma szeretnék veletek újra átélni, ünnepelni ebben a mai húsvéti szentmisében, Veled együtt, János, hogy mi ennek az élő Egyháznak lehetünk a tagjai. A Krisztus titokzatos testét alkotó egyháznak, - János olyan gyönyörűen fogalmazza meg ezt a legfontosabb hitünket - hogy amikor a keresztségünket vállaltuk, egyenként ennek a csodálatos testnek vagyunk a tagjai, sejtjei, és ugyanaz a lélek hat át bennünket. Egy lélek hat át bennünket és együtt képviseljük a feltámadt Krisztust. Ebben a mostani világban! És amikor vállaljuk a keresztségünket az idei Húsvétban, mindnyájan a változó életünknek az adottságaival vállaljuk ezt a keresztséget. Életünk a jó Istentől kapott hivatásnak, küldetésnek megfelelője. És most egy pillanatra megint itt Rátok gondolok, Valaczka családra, mióta ismerlek Benneteket, szintén olyan nagy büszkeséggel és örömmel mondom azt, hogy a barátotok lehetek, családotok részese 1

2 lehetek. Hogy ebben az ellentmondásos világban Ti vállaltátok a családi életetekkel azt a tanúságtételt, ami mások számára is eligazítást ad. Kapaszkodót, fogódzkodót. Ahogy ott Apostagon megismertelek Benneteket, és az összes találkozásunkra visszagondolok, különösen a cserkésztáborokra, a Ladik Fesztiválokra Újra és újra megérintett engem is ez a kedves, szelíd, de következetes, hitből fakadó bizonyságtételetek. Ti ezt a hivatást vállaltátok, így vállaltátok a Ti keresztségeteket: szülőként, nagyszülőként, testvérként, ki-ki a saját adottságainak megfelelően. És most János, amikor a Te papszentelésedre jöttünk össze, felidézem természetesen a Te diakónusszentelésednek az élményét is. Te ma a keresztségedet vállalod papként, személyes meghívásodat elfogadva és vállalva. A Jó Istennek ez egy különös titka és ajándéka, hogy személy szerint szólít meg bennünket. És a papságunkban ő egészen különleges bizalmába avat bele minket, bennünket, papokat. És most elsősorban Szent János apostolnak a személyét idézem, akinek a nevét viseled. A szeretett tanítványét, aki ott volt Jézus közelében, egészen közelről ismerte meg azt a csodálatos isteni szeretetet, amelyet Jézus hozott közénk. A leginkább, a legközvetlenebbül értette meg Jézusnak a küldetését, értünk vállalt szolgálatát, a kereszthalálig, a mindent odaadó szeretet áldozatáig. És amikor a keresztre tekintünk, János mellett ott áll Jézus édesanyja, Mária. Ti a piarista szerzetesközösségben a Szűz Anya iránti tiszteletet is őrzitek, aki az Egyháznak a példaképe. Az Egyház anyjaként tiszteljük őt, akit a jó Isten odaállít elénk, elsődleges például. Aki közülünk emberek közül először értette meg, és fogadta el, hogy az Úr Isten nekünk embereknek is isteni küldetést szán. És amikor ott a kereszt alatt Jézus rábízza az édesanyját Jánosra, akkor ott egy kicsit az Egyházat is ránk bízza, ránk papokra. De ugyanakkor édesanyát is ad nekünk, akinek az égi szeretete kíséri az életutunkat. Égi édesanyaként. A fogságban vállalod-e a keresztséget? És amit megint csak lassan-lassan kezdünk megérteni, hogy az Úr Isten személyesen bízik bennünk, amikor ránk bízza az Eukarisztia áldozatát. Nem tudok ott lenni az első miséden, de azért lélekben ott leszek majd Tihanyban, ott leszek Apostagon és imádságommal és mindnyájan, akik itt vagyunk, imádságunkkal kísérünk Téged. De hát hiszen tulajdonképpen ma lesz az első szentmiséd! Amikor Jézus -nem úgy, mint Jánost az utolsó vacsorán-: beavat az ő legszemélyesebb titkába. Vegyétek a kenyeret, ez az én testem! Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem! (vö. Mt 26, 26-28) Az emmauszi tanítványok örömét kívánom Neked, hogy őrizd meg a szentmiséidben, amikor majd 2

3 tanítványaidnak, a Rád bízottaknak a közösségében ünnepled az Eukarisztiát. Jézusnak ezt a személyes varázsát őrizze életed. És akkor még Pál apostolt is hagy idézzem! Én a keresztségben a Miklós mellett a Péter nevet kaptam, Te a János mellett a Pált. Annyiszor idézzük most, ezekben a húsvéti napokban, Jánosnak a végtelenül lelkes szeretetét, ami abból a felismerésből fakad, hogy Jézus érte halt meg személyesen. Ő szeretett engem és önmagát adta értem! (Gal 2,20) Ezt a személyes kapcsolatodat őrizd az imádságaidban és köszönd meg Jézusnak, hogy Rád is gondolt a kereszten, érted is vállalta, és most Rád bízza papként az ő megváltó halálának és feltámadásának a misztériumát, ünneplését az Eukarisztiában. És természetesen, befejezésül Kalazanci Szent József alakját idézem, ahogy tartományfőnök atya is a piarista rendnek a küldetését, szolgálatát, a nevelésnek a szent feladatát idézte. Amikor Ferenc pápát megválasztották két évvel ezelőtt, kedves kis epizódként emlegették, hogy mikor már egyértelmű volt, megkapta a szavazatok többségét, mellette egy bíboros társa odasúgta: De ne feledkezzél meg a szegényekről! Most már két év óta megismertük Ferenc pápát, aki nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne figyelmeztesse önmagát és mindnyájunkat a szegényekre. Amikor Kalazanci Szent Józsefnek az örökségét őrzitek, viszitek tovább, a nevelésnek a szent szolgálatában, mindig jusson eszedbe János, hogy ma is nagyon keresztény, nagyon sok fiatal él közöttünk. És a nevelésnek a szolgálatában legyen mindig nagy szíved, irgalmas szíved, együttérző szíved azok felé a gyerekek felé, fiatalok felé, akik valamilyen módon hátrányt szenvednek. Kalazanci Szent Józsefnek az öröksége, élete példája legyen a Te szerzetes-papi életednek a működtetője. És az az odaadás, amivel a nevelésnek a szolgálatát vállalod, a Szentlélek Úristen erejével hozzon sok-sok gyümölcsöt, és ami mindnyájunkra vonatkozik, s amit megint csak újra és újra próbálunk elhinni, hogy az Úr Isten általunk akarja gyógyítani ezt a világot. Bízik bennünk, hogy bármennyire is elhatalmasodik a bűn, a gonoszság ebben a világban, rajtunk keresztül az Ő Szentlelke gyógyít, békét teremt, reménységet ad. János, ma mindnyájan érted imádkozunk! Veled együtt köszönjük meg a meghívásunkat, a keresztségünket, amelyet ma Veled együtt mindnyájan a saját adottságainkkal, a sajátos, személyes meghívásunkkal vállalunk. Szűz Anya oltalma alatt, Szent Jánosnak, Kalazanci Szent Józsefnek a közbenjárása segítsen! Amen. 3