Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta"

Nikolett Péter
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 Kötelező versek 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, - igazat mondok, nem tréfát - aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta, mint a tavasz, hegyre dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik a margaréta. Hadd súgok egy titkot néktek, nagy titkot egy kicsi szóban: benne lakik e varázslat, benne, minden tolltartóban. Minden színes ceruzában, vízfestékben és ecsetben ha akarod, rózsa nyílik, fa ágára levél lebben. Amíg odakünn a tél majd fehér jégvirágát írja, mi idebenn, a szobában, tavaszt írunk a papírra!

Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik a margaréta.

2 3-4.osztály NEMES NAGY ÁGNES A titkos út Hogyha most elindulok, aztán balra fordulok, egy kis útig, titkos útig lábujjhegyen eljutok. Egyik oldalt házak háta, fal a másik oldalon, és a lombok zöld szakálla átömlik a kőfalon. Nem jár erre senki, senki, csak talán a Nem-tudom-ki, az is akkor, hogyha kell, kézenfogva Senkivel. Messze innen utcalárma, messze dong a kisvasút, így bújik a pszt, pszt! így lapul a titkos út! Mi van ott a kis úton, csöndes úton, titkoson? Macska van ott, macska van, ül magában, titkosan. Fényes szeme, zöld szeme orgonafa levele. Egyszer aztán talpra pattan, ugrik, ugrik, láthatatlan Aztán csak a szél oson titkosan a titkoson.

Nem jár erre senki, senki, csak talán a Nem-tudom-ki, az is akkor, hogyha kell, kézenfogva Senkivel.

3 5-6.osztály Barak László Tízéves vagyok Duzzogó Kinőtted már a hintalovat - mondják a nagyok. Merthogy tízéves vagyok. Világjárás csábít, meg egy kék szemű copfja, hírnév, dicsőség... Füllentek itt-ott, aszondom: izé, vagyok még mindenkié, ám lassan senkié... Haragszom, ha anyu fogja a kezem, de akkor is, ha nem, napra nap öregszem, tejfogaimat már nem rakják kincsesládikába; szülinapomra pénzt kapok; kinőttem már a hintalovat hiába, tízéves vagyok! Ha az iskolából hazaérkeztem, azt mondják: Szevasz! Majd jön a kérdés, ami mindig ugyanaz: No, mi volt az iskolában? Mi volt, mi volt... Ugyan mi lett volna? Apu meg azt kérdi anyutól: Milyen napod volt, szivem? Választ persze nem vár senki sem... Furcsa, nem? Aztán tanulni kell: matek, honismeret, magolni verseket, anyu horgol, apu olvas, vacsora, tévé, miegymás... Jóccakát, gyerekek! Aludni, mindig csak aludni a fene egye meg...

.. Haragszom, ha anyu fogja a kezem, de akkor is, ha nem, napra nap öregszem, tejfogaimat már nem rakják kincsesládikába; szülinapomra pénzt kapok; kinőttem már a hintalovat hiába, tízéves vagyok!

4 7-8.osztály VIHAR BÉLA ÖNARCKÉP 1962 Minden a vers! Az életem csupán annyit ér, amennyi két rím közé befér, ami belőle verssé alakul, és felhasználódik nyersanyagul. Ő parancsol rám, és én neki hordom az örömöm, a fájdalmam, a sorsom, hogy fölzengjen a szó hangszerein; Őt szolgálják híven érzékeim, a versért hall a fül és lát a szem, a bensőm is csak eszköz, szüntelen őt építik a tájak, hajnalok, a felsuhanó esti csillagok, baráti kezek, asszonyi karok. Minden a vers, minden a költemény Ha végzetem azt kiáltná felém: ürítsd ki most a méregpoharat, s megleled végre a tollad alatt a világot és benne önmagad, sugárzó igékbe vésve, tisztán: érte akár a halált is kiinnám mosolyogva, mohón; csak a vers éljen, felszikrázva a végső szenvedésben. Miféle kényszer ültetett le hajdan papír elé, fölosztódni szavakban? Az ember ügye? Az önszeretet? Kinek, miért, róttam betűimet, és vércsecsőrrel lelkem téptem folyton Csak a vers, a vers, csak a vers lángja lobogjon, mint öngyújtotta máglya, mint zsarát, egyre és újra egy életen át. Kinek, miért? Tán magam sem tudom, s ballagok egy hosszú nagy úton; a kanyargó, leírott sorok meredek ösvényén vonulok. Ahol elvétem, ti segítsetek, barátaim és örök mesterek. Ki rámint: folytasd! benne van a versben, s erejével sokszoroz meg engem. Valaki éppen várja valahol, társat keres és szavamra hajol: találkozva a vers betűivel, belső rendjét véle építi fel.

szüntelen őt építik a tájak, hajnalok, a felsuhanó esti csillagok, baráti kezek, asszonyi karok.

5 A jó ügyért röppenj hát, költemény; légy csillag is, ha halovány, szerény, de mégis fény a világ nagy egén! Miért a vers? Benne egy üzenet, hogy vannak hegyek, erdők, tengerek, és amit kerget szomjasan a lélek, az igazsággal párosuló szépet hirdesse, vallja: az emberi lét megújulást teremtő ünnepét, a jóra jót, az igenre igent, a pillanatba is a végtelent.

Benne egy üzenet, hogy vannak hegyek, erdők, tengerek, és amit kerget szomjasan a lélek,

Hasonló dokumentumok

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom