Tisztelt Vendégeink, Ünneplő közönség!

Átírás

1 Tisztelt Vendégeink, Ünneplő közönség! Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit, de legnagyobb örömmel mégiscsak Titeket kedves diákjaink. Végignézve a ballagást, a feldíszített iskolát, hálával tartozom kollegáimnak, akik az alsóbb évesek segítségével ilyen csodálatosra szervezték ezt a mai napot. Ugyanitt köszönöm meg tanárainknak azt is, hogy az eltelt évek alatt tudásuk legjavát adva szeretettel oktatták, nevelték gyermekeinket. Mindez persze igazán csak a szülők támogatásával sikerült, így nekik is ezúton köszönöm, hogy gyermekeiket ránk bízták, s támogatták őket az eltelt évek alatt. Kedves Ballagók! Még szinte fülünkben csengenek a szalagavató bálról a keringők dallamai, s már itt álltok az utolsó megmérettetés előtt. Ilyenkor hagyományosan mindig visszatekintünk, s ezzel életetek talán legmeghatározóbb négy illetve hat évét közösen ünnepelve lezárjuk. A szerenádok meghitt óráiban, amikor már Ti is jobban megnyíltatok, különösen sokat gondoltunk arra, mennyire hozzánk nőttetek, s nehéz az elválás. Együtt sirattuk meg az utolsó csengetést, ami a tényleges végét jelentette közös életünknek. Emlékezetesek maradnak számunkra a mindennapi folyosói és tanórai találkozásokon túl az ünnepélyek, kirándulások, sportprogramok, az olyan egyedi alakítások, mint a Hacsek és Sajó az Irodalmi Kávéházban, s számos más

2 esemény. Nagyon meghatóak és színvonalasak voltak búcsúműsoraitok, a szülők köszöntései, hálával emlékezünk majd ezekre is. Ti most 93-an kiszakadtok abból a közösségből, akikkel mindennapjaitokat együtt töltöttétek. Elválnak útjaitok attól az erős, szerető közösségtől, ahova néhány éve egyedül, de álmokkal és célokkal érkeztetek, amelyet Ti is formáltatok, kaptatok és viszonoztatok szeretetet, értékeket, építettétek tovább hagyományait. E falak között váltatok gyermekből, lázadó, de tettre kész fiatalokká, szinte felnőtté. Az elmúlt éveket számtalan egyéni és közösen megélt öröm, de kudarc is tarkította a munkátok, mind a felnőttekhez és egymáshoz fűződő viszonyotokban. Nem csoda, hogy Titeket is szorongás fog el, ha arra gondoltok, hogy eljött a búcsúzás ideje. Búcsúzás mindattól, ami az elmúlt években az életeteket jelentette. Vigasztalódjunk azzal, hogy ez egy jó dolog kezdete. Elindulhattok azon az úton, amire vágytatok. A sok-sok ember, aki most körülöttetek áll, szeretetből van itt veletek. Tanáraitok, szüleitek, diáktársak, barátok, rokonaitok, - eddig is mindig segítettek, és segíteni is fognak céljaitok elérésében, hisz számukra fontos, hogy életetek vágyaitoknak megfelelően alakuljon. Rengeteg kérdés is megfogalmazódik ilyenkor. Hogyan értékelitek ezeket az éveket, s hogyan fogjátok látni majd az idők távlatából. Milyen emberekké váltatok, milyen értékeket visztek magatokkal az előttetek álló hosszú útra? Szereztetek-e elegendő tudást, ismeretet,

3 hogy el tudjatok igazodni az útvesztőkben, hogy a bizonytalan és viszontagságos körülmények között is tájékozódni tudjatok a világban? Meg tudtok-e felelni a kihívásoknak, kaptatok-e elég erős hitet, megerősítést, szeretetet ahhoz, hogy tudjatok helyesen és bölcsen dönteni, amikor ez szükséges. Minket nevelőiteket ilyenkor az is foglalkoztat, mennyire sikerült megfelelni Széchenyi György alapító érsekünk XVII. században írt elvárásának, mennyire tudtunk Titeket Istennek és a hazának, jó magyar, keresztény fiatalokká nevelni. Bár már hosszú évek tanulása áll mögöttetek, mégis azt gondoljuk, hogy a tudásotok, hitetek elvetett magvai jó földbe esve - még éppen csak most indultak annak a hosszú fejlődésnek, amely egész életetekben fog folytatódni. Sokszor mosolyogtok a mostanában állandóan emlegetett élethosszig tartó tanulás fogalmán. Ez részben eddig is így volt, de a felgyorsult fejlődés miatt ez valóban létkérdéssé vált. Fontos, hogy erre az elhatározásra legyetek felkészítve, hogy az életetek folyamatos önképzés, továbbképzés lesz. Ennek során eddigi ismereteiteknek egyre újabb aspektusát fogjátok felfedezni szinte nap mint nap. Vonatkozik ez a hitbéli ismeretetek gyarapodására is. Domi atya havonta újabb és újabb gondolatokat ébresztett bennetek, ezeket egy kamasz esetenként meg is kérdőjelezi. De ezek szintén csak az alapok. Istennel való kapcsolatotokat az évek, évtizedek alatt folyamatosan ápolva kikerülhetetlen lesz számotokra, hogy észre ne vegyétek, mennyire átsegít a

4 mindennapok gondjain. Hosszú évek távlata kell ahhoz, hogy egyes rossznak tűnő dolgok esetleg évek múlva hogy kapnak számotokra is megnyugtató magyarázatot. Iskolánkban mindig kiemelt szerepet kapott a nemzettudat erősítése is gyermekeinkben. A hazához való mély érzelmi kötődésetek kialakítása is hosszú folyamat. Ennek részét képezték történelmi és irodalmi ismereteitek ilyen célú gyarapítása, a nemzeti ünnepekről való méltó megemlékezések, az elmúlt évek változatos osztálykirándulásai határon innen és túl, de a testvéri lengyel nép gyermekeivel való szoros barátság kialakítása is az évenkénti közösen töltött hetekben. Bízunk abban, hogy ezek is mély emléket hagytak bennetek. Mindegyikőtök élete még titok, ezt meg kell fejtenetek, s megtudni, hogy Isten milyen meghatározott céllal helyezett Titeket ebbe a világba. Az utóbbi időkben a társadalomban tapasztalható, médiák által még inkább felnagyított hisztériakeltés is tudatosan zavar Titeket össze, hogy még nehezebben találjátok meg az Isten által kijelölt utat. Éppen jó időben jött hozzánk dr. Jávor András orvos professzor előadást tartani Tervezhető-e a karrier? címmel. Ő saját élete példáján mutatta be Nektek, hogy egykori latin tanári vágyait az akkori továbbtanulási lehetőségeknek megfelelően változtatva hogyan lett belőle orvos, majd a magyar egészségügy informatikai rendszerének egyik megalapozója. És ő is

5 hitt abban, hogy meg kell fejteni Isten vele kapcsolatos titkos tervét. Nem kérdéses, hogy iskolánk fő célja tehát továbbra is a XVII. században kijelölt út: a jó keresztény jövőt építő fiatalok nevelése, ez hazánk megmaradásának kulcsa. Bizakodásra ad példát fiatal tanáraitok élet és családszeretete, hasson rátok buzdítóan, ahogy elétek élték keresztény életformájukat, s családjukról gondoskodó szülőkként álltak elétek naponta a katedrára, évről évre mindig velük vártátok, várjátok az újabb csemeték érkezését. Az állami vezetőink között is többen sok gyermeket nevelő nagy családokban töltik be szülői szerepüket. Legyenek számotokra ők is követendő példák. Szüleitekkel együtt imádkozunk értetek, hogy hivatásotokon túl találjátok meg életetek társát is, akivel hosszú távra tervezhettek. Tekintsetek bizalommal a jövő felé. Ti már elég felnőttek vagytok ahhoz, hogy látjátok a pénzvilág mindent elnyomó hatalmát, s látjátok, mekkora ellenszélben kell Magyarország kormányának dolgozni, ha a keresztény, örök értékek megőrzése mellett szeretné hazánkat irányítani. A történelmet ismerve tudjátok, hogy ez nem újdonság. Elődeitek évszázadokon át önmaguk feláldozásával védték a keresztény Európát a nem-keresztény hadaktól, s látható, hogy ez így van ma is. Szent István imájához kell tehát 1000 év elmúltával is minden hívő magyarnak

6 csatlakozni, így Nektek is, s munkával, utódokkal gondoskodni a haza megmaradásán, felemelkedésen. Van egy mondás sokszor elhangzott már búcsúztató kollegáimtól egy jó iskola két dolgot adhat útravalóul diákjainak: gyökereket és szárnyakat. Reméljük, hogy mindenki megkapta azokat az alapokat, tudásban, hitben, ami szilárdan fogja őt tartani az élet viharaiban. S reméljük azt is, hogy szárnyaitok megerősödtek, most itt az idő, hogy kipróbáljátok őket. Röpítsenek magasra, higgyetek a magatokban is, az Úristen segítségében és ne adjátok fel álmaitokat! Egy tárgyi emléket is kaptok útravalóul, mégpedig régi szokás szerint, egy ballagó tarisznyát. Ebbe iskolánk hagyományai szerint két különleges ajándékot csomagoltak nektek a 11-esek. Ezeket az ajándékokat Heinzély János öregdiák alapítványától, a Pro Vinea Domini alapítójától kaptátok. Domi atya már megáldotta előre őket. Az egyik a zsolozsmáskönyv, mely az EKG-sok reggeli imájára emlékeztet. A másik ajándék egy feszület, melyet a gimnázium államosítása előtt is kaptak a végzősök. Ennek kapcsán Seneca bölcs mondását érdemes megfontolni. Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Ti tudjátok, merre van a jó irány, s szeretnénk, ha a tarisznyátokba tett feszület Krisztus követését jelölné ki életetek fő irányának. Köszönöm a figyelmeteket, s adjon az Isten erőt az elkövetkező hónapok terheinek elviseléséhez.