Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárának előadása. Gödöllő, szeptember 16.

Átírás

1 Győri Enikő, a Külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárának előadása Gödöllő, szeptember 16. Tisztelt Konzul Hölgyek és Urak! Én is szeretettel köszöntöm Önöket. Keleti nyitásról és globális külpolitikáról már beszéltünk, de az Európai Unió sem kevésbé izgalmas téma. Szeretném ezért, ha visszahajóznánk most az öreg kontinensre, mert ugyan keleti szél fúj, de mi egy nyugati zászló, illetve egy európai uniós zászló alatt hajózunk. Magyarország az Unióban az utolsó három évben igen izgalmas időszakot élt át. A keleti nyitás is nagyon izgalmas és nagyon sok kihívással teli, de európai uniós tagságunk soha nem látott kihívásokat jelentett számunkra az elmúlt időszakban. Ha azt nézem, hogy jövőre már a 10. évfordulóját ünnepeljük a tagságunknak, akkor ez önmagában is számvetésre készteti az embert. Nézzük meg mit hozott a magyar uniós tagság, és miképpen állunk mi több mint kilenc év után az Unióban? Mennyire vagyunk még új tagállamok, vagy most már mondhatjuk azt, hogy csak egy a huszonnyolcból, mint a többi tagállam? Ez alatt az idő alatt megváltozott nem csak maga az Unió, hanem a magyar belpolitikai helyzet is. Az uniós tagságról korábban sosem volt vita, három éve azonban van a magyar Parlamentnek egy pártja, amelyik Unió ellenes, amelyik megkérdőjelezi a tagságot. Ezzel szemben sem a kormánypártok, sem az ellenzék többi ereje nem így vélekedik, tehát az, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon-e, a Jobbik elnevezésű párt kivételével nem képezi vita tárgyát Magyarországon. Az viszont igaz, hogy az utolsó három évben sokkal karakteresebb lett a magyar uniós politika, sokkal erőteljesebb a magyar érdekérvényesítés. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból nem hoztunk újat, csak végre elkezdtünk úgy viselkedni, mint minden normális tagállam, amelyiknek fontos, hogy a saját érdekeit érvényesítse. Viták azért vannak, és sokkal több, mint korábban azon magyar pártok között is, akik EU-tagságpártiak. Ami tagadhatatlan, hogy bármi történik az Európai Unióban, az meghatározza a mi sorsunkat, a mi mozgásterünket is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk. Ezért nézzük meg, hogy milyen állapotban van az Európai Unió, melyek voltak az elmúlt időszak számunkra legfontosabb kihívásai, ezekre hogyan válaszoltunk, és mi van előttünk még ebben a kormányzati ciklusban. Korábbi előadónktól már elhangzott, hogy máshogy néz ki a válság az Európán kívüli kontinenseken. Én még merészebben fogalmaznék: a világgazdasági válság mára európai válsággá szűkült. Európa még nem jutott túl a válságon, és összehasonlítva az as nagy világgazdasági válsággal azt látjuk, hogy az évek számát tekintve ez egy hosszabb válság, és sajnos el kell hinnünk, hogy ez a válság még jó darabig itt lesz velünk. Vannak ugyan bíztató jelek, de az Európai Unió még egyáltalán nem heverte ki a 2008-ban elkezdődött válságidőszakot. Hogyha megnézzük a magyar adatokat, és összevetjük az európai uniós vagy az eurózóna átlagaival, akkor látszik a mi jobb teljesítményünk, mi már elindultunk azon az úton, ami minket kifelé visz a válságból. Az Unió nagy országai közül egyedül Németország az, amelyik növekedni fog, az eurózóna azonban minden mutató tekintetében rosszabbul teljesít, márpedig a legjelentősebb partnereinkről

2 van szó, így ez a magyar teljesítményt is egyértelműen behatárolja. A legsúlyosabb probléma az, hogy még mindig hiányzik a növekedés. A válságkezelés elkezdődött annak idején a költségvetési hiány kezelésével, aztán folytatódott Európában a mediterrán országok szuverén adósságának kezelésével és most folyik a növekedés forrásainak kezelése. Amennyire az elsőben nagyon szigorú új jogszabályok megalkotásával az Unió sikeres tudott lenni, addig a mediterrán válságkezelés már legalábbis ellentmondásos, és a harmadik fronton, a növekedés beindításával az Unióban még adósak vagyunk. Az, hogy Magyarország már egy fél százalékos növekedésre képes, mindenképpen bíztató jel. Ami a legnagyobb tanulsága az elmúlt időszaknak és válságkezelésnek, ahol bár a költségvetési hiány fronton sikeresek tudtunk lenni, de nem jutottunk túl azon a dilemmán, hogy lehet-e tökéletesen egységesíteni a válságkezelési technikákat, hogy mindenkire ugyanaz a megoldás működik-e, hogy a one size fits all létezhet-e a válságkezelésben. Magyarország egy speciális utat járt be, mi nem fogadtuk el, hogy mindenhol ugyanaz a recept válik be. A saját utunkat jártuk, de a céljaink soha nem különböztek: Magyarország meg akart szabadulni az adósságától, a költségvetési hiányától, nemcsak azért, mert ez egy uniós elvárás volt, hanem azért, mert ez szolgálja Magyarország érdekét, ez lehet a gazdasági függetlenség záloga, amennyire gazdasági függetlenség a XXI. század globális világában létezhet. És ezzel tudjuk tehermentesíteni a gyerekeink, de reményeink szerint leginkább az unokáink életét. Látjuk, hogy mindez ellentmondásokkal teli, hogy a déli országokban továbbra is nagyon súlyos problémák vannak, hogy nincs növekedés, hogy a foglalkoztatás terén nem léptünk előre. Magyarországon ugyan 200 ezerrel többen dolgoznak most, mint három évvel ezelőtt, de nem lehetünk boldogok, ha még mindig 10% körüli a munkanélküliség, még ha európai összehasonlításban ez nem is rossz adat. A fiatalok munkanélkülisége is magas mindenhol a kontinensen, tehát látjuk, hogy a felsorolt problémák bizony még egy jó darabig velünk lesznek. Mindennek nagyon súlyos, gazdaságon túlmutató társadalmi-politikai következményei is vannak. Van az Unió iránt most egy bizalmi válság, a polgárok egyre kevésbé bíznak abban, hogy a tagság megoldja a problémáikat. De nagyon ellentmondásos, mert ugyanakkor elvárják, hogy az Unió szállítsa a megoldási lehetőségeket. Látjuk, hogy sok helyen ezek a válság miatti jelenségek abba torkollanak, hogy a polgárok egyre inkább az egyszerű kérdéseket feltevő és azokra egyszerű válaszokat adó, szélsőséges pártokban próbálják megtalálni a megoldást, minden közvélemény-kutatás ezt mutatja. Itt viszont nagyon gyakran ki kell igazítanom európai uniós partnereimet, amikor a feltörekvő szélsőséges pártok közepette Magyarországot is említeni szokták. Mert Magyarországon a Jobbik népszerűsége nem nő, körülbelül ugyanott vannak, mint 3 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, ez mindenképpen eredménynek tekinthető, hogy itt nem nőtt meg a szélsőséges párt támogatottsága, különösen, hogyha megnézem, mit mutatnak a népszerűségi mutatók Franciaországban, Hollandiában vagy akár Svédországban, az Egyesült Királyságban, vagy Görögországban.

3 Mi áll előttünk a következő időszakban, ami még hátra van a magyar kormányzati ciklusból? Egyrészt mindenki Európában jelenleg a német választásokra vár, ami már csak egy hét, úgyhogy nem kell nagyon sokat várni. Meglátjuk, milyen koalíció alakul meg utána, de várhatóan lesz egy sebességváltás Európában, talán még a májusi európai parlamenti választások előtt, de legkésőbb utána. A gazdaságpolitikai koordináció alapjai már megvannak, amire egy nagyon gyorsan mélyülő eurózónás együttműködés fog kialakulni, és ez Magyarország sorsát is meg fogja határozni. Azt is látjuk, hogy a bővítés nem túl népszerű téma, ennek ellenére nekünk a bővítés zászlóvivőinek kell lennünk a visegrádi partnereinkkel közösen. És hol van Magyarország most ebben a válságban, ha nem is egy fuldokló, de egy válságban úszó Európai Unióban? Amikor Önök itt jártak a tiszteletbeli konferencián öt évvel ezelőtt, 2008 májusában, azok még a válság előtti utolsó bőnek mondható hónapok voltak. Ez igaz volt a világgazdaságra, de nem volt igaz Magyarországra. Magyarország sokkal korábban került válsághelyzetbe, mint a világ bármely országa, és ma már nagyon ritkán emlegetjük, de 2008-ban Magyarország volt az első ország, amelyiket meg kellett menteni. Az első bailout tehát Magyarország volt, és sikerült beírnia magát azzal az Unió történetébe, hogy uniós ország nemzetközi mentőcsomagra szorult. Nagyon röviden összefoglalva: Magyarország felélte a tartalékait a jó időkben, ahelyett, hogy a jó időkben takarékoskodott és tartalékolt volna a rossz időkre, ezt elmulasztotta, és amikor beütött a válság, Magyarország 2008-ban teljesen fegyvertelenül állt. Egy nagyon súlyos adóssági és költségvetési csapda volt, amit mi megörököltünk, és hogyha nem találtunk volna ki egy válságkezelő politikát, akkor szerintem egy újabb mentőcsomag lett volna szükséges. Amikor ez a kormány 2010-ben átvette a vezetést, abban az időszakban arra a kérdésre, hogy kap-e az új kormány bizalmat és egy kis haladékot a talpra álláshoz, kap-e egy kis plusz időt, hogy megpróbálja a korábbi vállalásait teljesíteni, akkor nagyon egyértelműen a válasz az volt, hogy nem. Eljátszotta az előző kormány a bizalmi tőkét. Nem volt már számunkra kegyelmi időszak, abban az évben teljesíteni kellett az akkori hiány elvárást. Ma más a helyzet, mert látjuk, hogy néhány ország bizony komoly enyhítést kapott arra vonatkozóan, mikorra kell a költségvetési hiányát valamilyen szintre levinnie. Időközben kiderült, hogy ha a megfogalmazott elvárásokat az országok teljesítik, olyan mértéktelenül ellehetetlenítik az ország kilábalását a növekedés és foglalkoztatás frontján, hogy az tarthatatlan. Mi nem kaptunk enyhítést 2010-ben, ezért kellett saját utat választanunk és ez a saját út hatékony volt, bár lehet mondani, hogy nem volt népszerű. Mivel Külügyminiszter Úr beszélt már erről, ezért én nem szeretném megismételni. Sok érdeket sértettünk a gazdasági válságkezelés magyar útjával. A filozófia lényege az volt, hogy közös teherviselés és nem csak a polgárokra áthárítani a válságkezelés terhét. Ne felejtsék, hogy ebben az országban 13. és 14. havi fizetések 2010 óta már régen nem léteznek, tehát itt már nem nagyon volt mit elvenni a polgároktól, hanem be kellett vonni a teherviselésbe a korábban a legnagyobb profitot élvező szektorokat, mint a bankokat, a telekommunikációs és energia cégeket. Ez a filozófia teljesen egyértelműen érdeketek sért. Ezekben a szektorokban

4 jelentős a külföldi jelenlét, de az intézkedés nem diszkriminatív, hiszen a legnagyobb energiacég egy magyar cég, a legnagyobb bank egy magyar bank. Tehát nem külföld ellenes volt az intézkedés, hanem a tehermegosztási filozófia alapján ez jelentette az alapját annak, hogy talpra tudjunk állni. Az, hogy mennyire sikeres, azzal én mindig nagyon óvatos vagyok. Említettem, hogy uniós és eurózóna összehasonlításban már jól teljesítünk, de véleményem szerint majd öt év múlva lehet megmondani, hogy ez az út sikeres, járható út volt-e. Legyünk szerények és mondjuk azt, hogy beszéljenek helyettünk a tények! Magyarország kikerült az úgynevezett túlzottdeficit eljárás hatálya alól, amit objektív mérőszámok és az Európai Bizottság ajánlása alapján a tagállamok képviselőiből álló Tanács döntött el. A 2004-es belépéstől kezdve Magyarország túlzottdeficit eljárás alatt állt, soha egy ország ilyen hosszan nem volt ilyen helyzetben, most sikerült ebből kijönnünk, és azt gondolom, ez mindenképpen egy óriási eredmény. Az eredmények mellett visszautalnék egy másik sikerre. Már alig emlékszünk rá, de 2011 első félévében Magyarország töltötte be az Unió elnöki posztját, ami nagy kihívás minden országnak, amelyik először esik át ezen. Az elnökség megmozgatta a teljes magyar politikai vezetést és adminisztrációt, a minisztereknek vezényelniük kellett az uniós szakpolitikákat a maguk területén, emellett 50 ezer embert kellett vendégül látnunk közel 300 különböző rendezvényen. A visszaigazolásokból úgy látom, hogy sikerült jó házigazdának lennünk. A Gödöllői Kastélynak ez a szárnya, ahol a konferencia van, az elnökségre készült el, hihetetlen munkával és összefogással, mert négy hónap alatt kellett a romos lovardából konferencia termet építeni, ami azután megmaradt magyar köztulajdonnak. Úgy döntöttünk, hogy nem budapesti szállodákat és a konferenciatermüket szeretnénk mutogatni, hanem valami olyat, ami a miénk, amire talán jobban vissza fognak emlékezni a vendégek. Volt gasztronómiai tanácsadónk és bortanácsadónk is, a már említett Gál Helga személyében, hogy a vendéglátásból a legjavát kaphassák az idelátogatók. És ha nem csak ezekről az apró örömökről szólok, hanem a szakmai oldalról is, akkor elmondhatom, hogy a horvát tárgyalások lezárása jó eséllyel eltolódott volna, ha mi nem erőltetjük, és ma Horvátország nem lenne tagja még az Európai Uniónak. Nagyon nehéz volt, de ez egy igazán kézzel fogható siker, hogy az egyik szomszédunkat be tudtuk segíteni az Unióba, le tudtuk zárni vele a tárgyalásokat. Megszületett továbbá egy uniós romastratégia, és fel tudtuk hívni a figyelmet arra, hogy ez összeurópai probléma. Született egy Duna-stratégia is, amely uniós és nem uniós tagállamokat hoz össze és a gazdasági együttműködés legkülönbözőbb területein irányoz elő programokat. Tehát tudtunk egy kis magyar ízt adni annak az uniós hat hónapnak, és nekem két kedvenc mondásom van ezzel kapcsolatban. Az egyiket Buzek európai parlamenti elnök mondta, és úgy hangzott, hogy a magyar elnökség után az Unió erősebb és jobb lett. A másik kedvenc mondásom az akkori francia Európa-ügyi minisztertől úgy hangzott, hogy eltűnt a régi és az új tagállamok közötti különbség. Lehet, hogy ez csak egy kommunikációs fordulat, de mégis úgy gondolom, ő szívből jövően mondta. Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos

5 pillanatokban ne éreznénk úgy, hogy még mindig létezik az új tagállamok kontra régi tagállamok megközelítés. Még egy pozitív elemet emelnék ki, méghozzá a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokat ben indul az új hétéves uniós költségvetés, amit egy nagyon kemény, másféléves tárgyalássorozat előzött meg. Az eredménye az lett, hogy Magyarország 32 milliárd eurós uniós forrásra lesz jogosult a hét év alatt, 7 milliárd eurós befizetési kötelezettség mellett, ami számunkra egy nagyon komoly pozitív egyenleget jelent, egy főre számítva a nettó támogatás Ez a második legmagasabb szám Litvánia mögött, és ez azt mutatja, hogy jól tárgyaltunk. A torta, az uniós büdzsé kisebb lett, de ebből a magyar szelet arányaiban megfelelő, és biztosítani fogja mindazokat a forrásokat, amelyekre rendkívül nagy szükségünk van a fejlesztésekhez. Szólnék akkor pár szót a Magyarország-vitáról, mert úgyis tudom, hogy ez a témakör izgatja Önöket a legjobban, amit a bőrükön éreztek az elmúlt három évben. Ha csak abból indulok ki, hogy hány külföldi barátom hívott föl engem, hogy Mi a jó eget csináltok ti abban az országban?, mert amit az újságban olvas rólunk, az egészen elképesztő, akkor bele tudom élni magam az Önök helyzetébe, hogy hány, akár kiabálós telefont kaptak az elmúlt időszakban, jóindulatú és kevésbé jóindulatú emberektől. Úgyhogy nézzük át ezt is! Az első legfontosabb dolog, amit mondani szeretnék, hogy Magyarországnak nincs vitája az Európai Unióval, ami az Unió alapértékeit jelenti. Mi soha egy percig nem vontuk kétségbe sem az Unió alapértékeit, sem az Uniót, mint értékközösséget és jogközösséget. Problémánk akkor van, hogy ha valaki megkérdőjelezi az eziránt való magyar elkötelezettséget. A viták valóban az új Alkotmány és a hároméves, igen feszített tempójú törvényalkotás révén keletkeztek. Külügyminiszter úr az okokról már beszélt, én nem szeretném megismételni ennek ideológiai, illetve gazdasági érdeksérelmi vonatkozásait. A viták és a hangulat - bármennyire is szeretnénk, ha eltűnne -, úgy gondolom, a választásokig még maradni fognak. Az intenzitásuk hullámzik, de arra nem lehet számítani, hogy teljesen lekerülnének a napirendről, az újságokból. Az Európai Bizottság tavaly három témában kezdett kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, idén pedig három témában intézett kérdést egy levél formájában a magyar kormányhoz. Mi mindenre megválaszoltunk, és az a legfontosabb, amit szeretnék egyértelművé tenni, hogy az Európai Bizottsággal rendezni tudtuk eddig minden kérdésben a vitát. Az Európai Bizottság a szerződések őre, feladata, hogy figyelmeztesse a tagállamokat, ha úgy érzi, hogy a közösségi jog sérül, és joga van a tagállamokat a luxemburgi Európai Bíróság elé is citálni. Tavaly a három témából az egyik a Nemzeti Bank függetlensége volt. Elindult az ügyben a kötelezettségszegési eljárás, de júliusra a törvény kiigazításával minden kételyt el tudtunk oszlatni. A másik esetben, a bírák nyugdíjazásával kapcsolatosan az életkor alapján diszkriminációt jelzett a Bizottság, amivel mi nem értettünk egyet, nem fogadtuk el. Aztán bíróságra került az ügy, a Bíróság döntött és a Bizottságnak adott igazat, nekünk tehát nem volt más dolgunk, mint kiigazítani a magyar jogszabályt, amit a Bizottság visszaigazolt. A bírák

6 közül, aki kívánt, visszakerülhetett a bíróságokra, tehát ezt a problémát is rendeztük. A harmadik téma tavaly az adatvédelmi biztossal, az ombudsmannal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás volt. Egy új, nagyon szigorú adatvédelmi rendszer jött létre Magyarországon, ennek keretében létrehoztunk egy sokkal nagyobb kompetenciával rendelkező hatóságot. Itt a vita tárgya az, hogy a korábbi adatvédelmi ombudsman úgy ítélte meg, neki maradnia kellett volna, mi pedig csináltunk egy teljesen új hivatalt, egy új vezetővel. Az ügy a Bíróság előtt van, nem tudom, mikor lesz ítélet, de azt tudom mondani Önöknek, hogy az ítéletet a magyar kormány tudomásul fogja venni és végre fogja hajtani. Azt gondolom, hogy ez teljesen egyértelműen következik az uniós tagságból. Idén három témát jelzett problémaként az Európai Bizottság levélben, amelyek a negyedik alkotmánymódosítással voltak kapcsolatosak. A negyedik alkotmánymódosításra azért volt szükség, mert a Magyar Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az úgy nevezett átmeneti rendelkezések ne külön dokumentumban legyenek, hanem olvasszuk egybe, hogy egy Alaptörvénye legyen Magyarországnak. Ami kritikákat jelzett a Bizottság, azokat a témákat egy nagyon intenzív párbeszéd révén rendezni tudtuk, és amit a Bizottság kritikájából elfogadtunk, azt kiigazítjuk az Alkotmány ötödik módosítása során. Tudomásom szerint ma 18 órakor lesz erről a zárószavazás, így nem marad nyitott kérdés az Európai Bizottság felé. Emellett vannak más szereplői is az európai intézményeknek. Ott van az Európai Parlament, ami egy igazi politikai fórum, a politikai viták színtere. Mi sosem gondoltuk ezt másképp, a vitáknak helye van, méghozzá a parlamentben van helye. Tudni kell, hogy az Európai Parlamentben a képviselők pártcsoportok szerint ülnek, nem országonként, és van egy relatív baloldali többség. A gyakorlatban tehát a baloldali többség bármilyen határozatot át tud vinni, mert a liberális, a zöld és a baloldali pártok közösen többségben vannak. A legnagyobb párt egyébként az Európai Néppárt, amelynek a Fidesz is tagja, tehát a magyar Fidesz-es képviselők abban a frakcióban ülnek, a szocialisták meg értelemszerűen a szocialista frakcióban. A Parlamentben számtalan alkalommal nagyon heves viták voltak, és több európai uniós miniszter kollégám is bevallotta, hogy megnézte, amikor a magyar miniszterelnök először lépett fel ott tavaly januárban. Ez a vita Magyarországon is nagyon komoly visszhangra talált, nagyon sok magyar polgár is megnézte a közvetítést. Amúgy a polgárok nem nagyon szoktak otthon a televízió vagy a számítógép előtt ülni és európai parlamenti vitákat nézegetni, de addigra már olyan szinten zajlott a Magyarország-vita, hogy mindenkiben nagy volt az érdeklődés. Itthon, akik nézték a vitát, nagyon keserűen állapították meg, hogy bizony sokan úgy kritizálták Magyarországot, hogy az alapvető információknak sem voltak a birtokában. Ennek pedig a népszerűségi adatokban kimutatható ára volt, és nagyon negatív következménye lett a magyar közvéleményben. A magyar polgároknak az Unió, illetve, azon belül, ha valami a Bizottságtól jön vagy az Európai Parlamentben egy bármilyen párt színeiben ott politizáló képviselő mondja, az egyre megy, és én nem is várom el a magyar állampolgároktól, hogy ezt értsék. Nekem is nagyon sok olyan személyes élményem van, hogy úgy kritizálnak, hogy nem olvasták el az Alkotmányt. Úgy születnek az újságcikkek, hogy valaki vagy odaadja nekik megírva, vagy megmondja

7 nekik, mi legyen benne, vagy csak hallottak valahonnan valamit. Ami még izgalmasabb személyes élményem egy-egy tárgyaló partneremnél, amikor azt mondja, hogyha azt szeretné, hogy a népszerűsége a választókerületében nőjön, akkor kritizálja Magyarországot, mert most az a trendi. Amikor ilyeneket hall az ember, nem könnyű önuralmat gyakorolni, de úgy gondolom, az Európai Parlamenttel is tudtunk egy ésszerű párbeszédet folytatni, mert erre mi mindenkivel, minden körülmények között készen állunk. A nyáron elfogadott az Európai Parlament egy olyan határozatot, amely nagyon erősen nem csak, hogy szuverenitásba gázol, hanem túlterjeszkedik az Európai Parlament hatáskörén. Az a szerencsénk, hogy vannak alapító szerződések, amelyek megmondják, mi uniós hatáskör, és mi nem, mi az, amibe Brüsszel beleszólhat, és mibe nem, valamint melyik uniós szervnek mire van felhatalmazása. A Parlament elég durva stílusban adott instrukciókat Magyarországnak, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen, ráadásul soha senki ellen ilyen határozatot még nem fogalmaztak meg. Az Európai Parlament olyan intézmények létrehozására tesz javaslatot, amelyeknek semmilyen szerződéses alapjuk nincs. Ezek az intézmények egyébként nem fognak létrejönni, mert sem a Bizottság, sem a tagállamok képviselőiből álló Tanács nem partner a szerződésszegésben, de az Európai Parlament erőből azért el tudott fogadtatni egy ilyen kétes határozatot. Nem véltetlen, hogy a magyar miniszterelnök egy memorandumban fordult az összes uniós tagállam, illetve az uniós intézmények vezetőihez, amelyben a határozatot visszautasította. Ezt a dokumentumot is el tudjuk juttatni Önöknek kérés, érdeklődés esetén. Tehát mi a vitákra mindig készen állunk, a vitákban partnerek vagyunk, de elutasítjuk - ahogy Külügyminiszter Úr utalt rá -, a lopakodó hatáskör-kiterjesztést. Úgy gondoljuk, hogy ez Európai Unió ellenes cselekedet, ezért ezt vissza kell utasítani. Elutasítjuk, hogy Magyarországtól olyat várjanak el, amit másoktól nem. Elutasítjuk, hogy ha valami nálunk működik, ami megtalálható másik országban is, ott lehessen, nálunk meg ne lehessen, ugye ez a kettős mérce, ezzel nagyon sokat bajlódunk. Volt olyan, egyébként neves jogi testülettől származó vélemény, hogy jó-jó lehet, hogy valamely másik tagállamban ez a jogintézmény működik, de Magyarországon, egy fiatal demokráciában ez mégis inkább gyanús. Ezt nem lehet elfogadnunk. Amikor majd arról folyik a gondolkodás, hogyan lehet ellenőrizni, hogy a tagállamok a jogállamiságot és a demokráciát mennyire tartják be, abban mi is partnerek leszünk. Ha össze tudunk hozni egy olyan ellenőrző rendszert, ami objektív, amely nem a kettős mércén alapul, hanem mindenkit összehasonlít, ahol nincsenek kivételek, hogy mit nem vizsgálhatunk, akkor mi is állunk elébe egy ilyen mechanizmusnak. Az európai választások évében vagyunk már az európai politikában. Azért is mondtam, hogy nem tudom Önöket a magyarországi viták megszűnésével bíztatni, mert bár mi egyáltalán nem vagyunk érdekeltek a feszültség fenntartásában, de már kampány van, ahol a jobboldal és a baloldal Európában egymásnak fog feszülni. Már jönnek a közvélemény-kutatási adatok, hogy melyik vezet, melyik hogyan áll. Az úgy nevezett elrontott válságkezelésért vajon a Néppártot terheli-e a felelősség vagy a szocialistáknak jobb-e a receptjük. Ebben a politikai

8 játékban Magyarország óhatatlanul ott lesz, és én is csak annyit tudok mondani, illetve kérni Önöktől, hogy ugyan nem kell a frontvonalon harcolniuk, de nagyon erősen számítunk Önökre az objektivitásban, a tények tiszteletben tartásában és az ismeretek terjesztésében. Ezek a feltételei annak, hogy a vita visszakerüljön a normális mederbe, és ne csak egy teljesen kezelhetetlen, önmagáért való vita alakuljon ki, amit sajnos az elmúlt pár évben keserűen megtapasztaltunk. Köszönöm szépen a figyelmüket és szívesen válaszolok a kérdéseikre. Győri Enikő kérdésekre válaszolva még elmondta: A Külügyminisztériumtól kapott tájékoztató anyagokon túl, a kormányzati tevékenységgel kapcsolatos közérthető hírek és magyarázatok céljából javasolt rendszeresen látogatni Kumin Ferencnek, a Miniszterelnökség kommunikációért felelős helyettes államtitkárának angol nyelvű blogját a címen. A kormányzat további erőfeszítéseket fog tenni a kommunikáció területén, hogy minél közérthetőbbé és hozzáférhetőbbé tegye a tájékoztatást a hozott intézkedésekről, megtett lépésekről és a nemzetközi kritikákra adott válaszokról. Egy hamarosan hatályba lépő új törvény fogja szabályozni a külföldi állampolgárok magyarországi földvásárlását. A termőföld egy nem megújuló nemzeti erőforrás. A magyar termőföldekre vonatkozóan az európai uniós csatlakozásunkkor tíz éves átmenetet kaptunk, de a tízévnyi EU-s tagságunk ellenére a magyar föld ára a nyugat-európai árakkal összehasonlítva még mindig nem reális, nagyon alacsony. A földvásárlással kapcsolatos új törvény megfelel az uniós követelményeknek, de emellett szigorú keretek közé szorítja, hogy külföldi állampolgárként ki vehet földet Magyarországon. Más európai országokban is vannak megszorítások, például Dániában, vagy Franciaországban, mi ezen tagországok szabályozásáról vettük a mintát. Az eddigi adás-vételi szerződéseket is felül fogjuk vizsgálni. Az egyik svéd tiszteletbeli konzul hozzászólásának köszönhetően szintén szó esett az Európai Unió új projektjéről, a Dél-Svédországban létrehozott multidiszciplináris kutatóközpontról (European Spallation Source - ESS), mely intézmény összköltségének 1%-át Magyarország állja. A hozzájárulás kismértékűnek tűnhet, de a neutron alapú kutatási eredményekből, fejlesztésekből Magyarország sokat profitálhat majd az élettudományok, az energia, a környezettechnológia, a kulturális örökség és a fizikai alaptudományok területén. Több kérdés vonatkozott gazdasági témákra, és kimondottan a magyar konszolidációra. Magyarország saját utat választott a válságkezelésre, és erről részletesen fog beszélni a gazdasági miniszter a másnap sorra kerülő előadásában.