TÁJÉKOZTATÓ. az MSZ EN (EC8-5) szerinti földrengésre történő alapozás tervezéshez. Összeállította: Dr. Dulácska Endre

Átírás

1 Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat TÁJÉKOZTATÓ az MSZ EN (EC8-5) szerinti földrengésre történő alapozás tervezéshez Összeállította: Dr. Dulácska Endre A tájékoztatót a MMK-TT következő Bizottsága hagyta jóvá: Dulácska Endre Hegedűs István Manninger Marcell Meszlényi Zsolt Móczár Balázs Richard Ray Szilvágyi László Szilvágyi Zsolt Budapest, 2012

2 Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat Bevezetés TÁJÉKOZTATÓ az MSZ EN (EC8-5) szerinti földrengésre történő alapozás tervezéshez Az EC8 1 füzete, mely az új épületek földrengés elleni tervezésével foglalkozik, december 31-el hatályossá vált, és ezzel az Építési Törvény alapján a létesítmények földrengés elleni tervezése is kötelezővé lett. (Az ideiglenes létesítmények -pl. építés közbeni állapot- külön nem tárgya a szabványnak. Az 50 év tervezési élettartamnál kisebb időtartam figyelembevétele az EC pontja (4.) bekezdésére tekintettel jelen Tájékoztató Általános tájékoztatás című fejezetében megadott összefüggés alapján történhet.) Az MMK Tartószerkezeti Tagozat (MMK-TT) számos előadást rendezett országszerte, és segédkönyvet is jelentetett meg, hogy a tervezőkkel megismertesse a földrengés elleni tervezést. Bizonyos nehézséget jelentett, hogy az EC8-1 az alapozás tervezésére nem nyújt ajánlásokat. Az erre vonatkozó EC8-5 füzet csak később vált hatályossá, ezért a teherhordó szerkezet tervezők eléggé tájékozatlanok e kérdésben. Javítandó a helyzeten, a TT egy ad. hoc. Bizottságot hozott létre abból a célból, hogy kidolgozzák a jelen tájékoztató füzetet, melynek alapján viszonylag egyszerűen meg lehet tervezni a szokványos épületek alapozását. Jelen füzetben ismertnek tételezzük fel az EC szabványsorozatot. Az EC8-5-ből csak azokat a részeket ismertetjük, melyek a cél eléréséhez szükségesek. Így pl. nem foglalkozunk a beépítési telepítési kérdésekkel, a korlátozott károk elleni védelemmel, a 10 méternél magasabb támfalak és rézsűk kivételével nem foglalkozunk a földrengés okozta függőleges gyorsulás okozta problémakörrel. (Mert az EC8-1 füzet szerint a Magyarországi legnagyobb gyorsulási kategóriában sem kell figyelemmel lenni a függőleges gyorsulásra, a tervezés során az zérusnak szabad felvenni.) Bár egyes esetekben kívánatos lenne, nem foglalkozunk a talaj és épület kölcsönhatásának (SSI), és a rugalmas alátámasztású (pl. rúgókon álló) épületek vizsgálatával, mert ez viszonylag ritkán fordul elő, és az EC8-5 sem mond semmi érdemlegeset. A III. és IV. fontossági kategóriájú épületek esetében az (SSI) tekintetében külön megfontolások lehetnek szükségesek. A korlátozott károk, az SSI, és a függőleges gyorsulás kérdéskörével a tervezett 2. füzet fog foglalkozni. Az EC előírások szakaszainak két fajtája van. Az egyik fajta esetén a szakasz száma után zárójelben egy P betű szerepel. Ez jelenti azt, hogy ezek a szakaszok kötelezőek ( PA- RANCS ). A P betű nélküli szakaszok ajánlottak, azaz ezektől el szabad térni, ha az eltérés legalább akkora biztonságot ad, mint az ajánlás. (Tehát az egyszerűsítés, vagy meg nem valósíthatóság esetén szabad a biztonság javára is közelíteni.) A következőkben az EC8-5 előírásait kíséreljük meg, a lehetőség szerint leegyszerűsítve, és érthető formában ismertetni.

3 Az EC8-5 szabvány kivonatos ismertetése A. Általános rendelkezések (Szabvány 1. fejezet) Az EC8-5 a különböző alapozási rendszerek, és a földet megtámasztó szerkezetekre vonatkozik, és mint ilyen, kiegészíti az EC7 szabályait. Rendelkezései érvényesek az épületekre (EC8-1), hidakra (EC8-2), tornyokra, árbócokra és kéményekre (EC8-6), valamint a silókra, tartályokra és csővezetékekre (EC8-6). Ezen kívül a mellékletekben ismerteti az ajánlott számításmódokat. Természetesen figyelemmel kell lenni az EN 1990 (ECO) előírásaira. A számítások során az EC szabványos betűjeleit, és az SI mértékegységrendszerét kell használni. (Megjegyezzük, hogy a különböző EC szabványok betűjelzése nem mindenütt konzisztens. Ilyen esetben ajánlatos, és nem tiltott az EC betűjel mellett a hazai szokványos betűjel, ill. megnevezés feltüntetése.) B. A szeizmikus hatás (Szabvány 2. fejezet) A szeizmikus hatást (erőket és nyomatékokat) az EC8-1 szerint kell meghatározni, a többi EC szabvány figyelembevételével, 1, 0 parciális (biztonsági) tényezőkkel. Az, épületfontossági módosító tényező I, II, III, ill. IV épületfontossági osztály eseteire rendben 0,8, 1,0, 1,2, és 1,4. (Lásd az 5. táblázatot.) Földrengésvizsgálat szempontjából kisebb érzékenységű szerkezetek esetén a kvázi-állandó teherkombináció alkalmazható az alapozásra jutó hatások meghatározásához (önsúly és fél hasznos teher, zérus szélteherrel). Az eltolódásvizsgálat (push over) alkalmazását is meg lehet fontolni, alapelveit az EC8-1 tárgyalja, ajánlások a tervezett 2. füzetben várhatók. (A dinamikai állékonyság vizsgálatával, és az időtörténeti vizsgálattal (time history), e füzet keretében nem foglalkozunk, mert ezek feltételei a szokványos épületek és építmények eseteiben hazánkban még nem adottak.) C. Talajtulajdonságok (Szabvány 3 fejezet) A szabvány 3.1 fejezete szerint általában használhatók a talajok statikus, drénezetlen viszonyokra megállapított szilárdsági paraméterei. Kohéziós talajok nyírószilárdságát a gyors terheléshez és a ciklikus degradációs hatásokhoz igazított C u drénezetlen nyírószilárdság adja. Kohézió nélküli talajok nyírószilárdságát a cy, u ciklikus, drénezetlen nyírószilárdság adja, mely figyelembe veszi a várhatóan fellépő pórusvíznyomást. A talaj tulajdonságaira vonatkozó parciális (biztonsági) tényezők a következők: egyirányú nyomószilárdság: qu = 1,5, kohéziós talaj (drénezetlen nyírószilárdság): cu = 1,5, kohézió nélküli talaj (drénezetlen nyírószilárdság):, cy = 1,35, súrlódási szög: = 1,35. A földrengés közbeni terhelés fő merevségi paramétere a G v s képlettel értelmezhető, ahol a talaj térfogatsűrűsége, és v s a nyíróhullám terjedési sebessége a talajban. (Tájékoztató v s értékek vannak az EC pontjában. pl. szikla 800, nagyon tömör talaj , tömör talaj , laza talaj 180, puha agyag 100 m/sec). Az aktuális talajállapotra legjobban jellemző, pontosabb v s értékek helyszíni szeizmikus méréssel határozhatók meg. Mivel a szeizmikus hatások értékei nagyrészt a talajjellemzők pontosságától függenek, javasolhatók a helyszíni mérések. 2

4 D. Követelmények (Szabvány 4. fejezet) D/1. Rézsűállékonyság (Szabvány fejezet) A természetes vagy mesterséges lejtőkön létesítendő épületek, ill. építmények esetében igazolni kell, hogy az állékonyság földrengés közben megmarad. A rézsűállékonyság pszeudó-statikus módszerrel vizsgálható, a szakasz szerinti vízszintes (és 10 méternél nagyobb magasság esetén a függőleges) szeizmikus többleterő figyelembevételével. Az igazolás során ki kell mutatni, hogy a talajtömeg elmozdulása nem elfogadhatatlanul nagy. A vizsgálat pszeudostatikus módszerrel végezhető, az 0,5 S W szeizmikus horizontális többleterő (ill. az F v = ± 0,5 F H vertikális többleterő) figyelembevételével. Itt α a relatív horizontális talajgyorsulás A típusú talajra (lásd az Általános Tájékoztatás című utolsó fejezetet), S az EC szakaszában megadott talajparaméter (4. táblázat), és W a csúszni akaró talajtömeg súlya, melybe a lejtőn lévő létesítmények súlyát is be kell számítani. Az I. nél fontosabb osztályú építmények esetén F H erőt meg kell szorozni egy 1,0-1,2 nagyságú topográfiai növelő tényezővel. (Az 1,2 a szabálytalan topográfiára vonatkozik.) Ez a tényező a földrengési energia geometriai kényszerek miatti összpontosulását és viszszaverődését veszi figyelembe. A 15 o -nál kisebb, szabályos topográfiájú lejtők esetében a növelés nem szükséges. Az I.-fontosságú létesítmények esetén nem kell állékonyságvizsgálat. Nyugvó csúszások esetében részletes vizsgálat szükséges. Az alapszélességnél lényegesen keskenyebb taréjú hegyhátak jellemzően összpontosítják a földrengési energiát a taréj közelében. Ennek figyelembevételére S T 1,4 növelő tényező alkalmazandó. Különálló sziklafalak és lejtők környezetében a fenti hatás S T 1,2 tényezővel veendő figyelembe. (Ilyen helyekre nem célszerű építeni.) D/2. Talajfolyósodás (Szabvány fejezet) A vízzel telített kohézió nélküli talajokban a földrengés rezgési hatása talajfolyósodást okozhat. Ennek vizsgálata akkor szükséges, ha az altalaj a talajvízszint alatt rétegben vagy lencsékben laza homok, és ha a talajvízszint közel van a térszínhez. A vizsgálat részleteire lásd az EC8-5 szabványt. Síkalapozású épületeknél nem kell vizsgálat, ha a telített homokréteg 15 méternél mélyebben van. Nincs szükség a folyósodási vizsgálatra, ha S 0, 15, és a homok legalább 20% olyan agyagot tartalmaz, melynek PI plaszticitási indexe nagyobb, mint 10%; vagy az iszaptartalom legalább 35%, és a geosztatikai nyomás és az energiaarány szerint normalizált SPT ütésszám nagyobb, mint 20; vagy ha a homok tiszta, és a geosztatikai nyomás és az energiaarány szerint normalizált SPT ütésszám nagyobb, mint 30. Nem kell a folyósodástól tartani, ha a szabványos SPT penetrációs vizsgálat normalizált N(60) értéke nagyobb mint 50 szerese a e vo értéknek, ill. ha a e vo értéke 0,15-nél kisebb. (Magyarországi viszonyokra ez rendszerint teljesül.) Itt a szeizmikus nyírófeszültség: e 0,65 S v0, ahol és S a korábbiak, v0 pedig a teljes geosztatikai nyomás. (Az SPT normalizálásra lásd az EC8-5 szabványt.) Folyásra hajlamos talajokban a cölöpözés alkalmazhatóságát külön vizsgálattal kell meghatározni. A fenti feltételek kiértékelése azt mutatja, hogy hazánkban a talajfolyósodás okozta épületkárosodás a szabvány kiértékelése alapján nem valószínű. (Nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy Magyarországon volt már néhány kisebb talajfolyósodás, de eddig még nem fordult elő talajfolyósodás okozta jelentősebb épületkár.) F H

5 D/3. Túlzott süllyedés a ciklikus földrengésteher hatására (Szabvány fejezet) Ha az alapozás alatt tömörödésre hajlamos, kiterjedt, laza, telítetlen szemcsés talajok, vagy nagyon lágy agyagos talajok találhatók, akkor a földrengés okozta ciklikus terhelésre túlzott süllyedés, esetleg épületelferdülés következhet be. E lehetőségeket a geotechnika módszereivel kell elemezni, és szükség esetén talajjavító módszereket, vagy talajcserét kell alkalmazni, ill. az építmény létesítését el kell kerülni. E. Az altalaj vizsgálata (Szabvány 4.2 fejezet) Az alapozás alatti talaj vizsgálata a szeizmikus területeken is feleljen meg az EC7 szerinti előírásoknak. Az elegendően szükséges adatmennyiséget a geotechnikai vizsgálat során kell meghatározni. A szeizmikus alakváltozás hatására a talaj nyírási modulusa csökken, csillapítása pedig nő. E hatásokat laboratóriumi vizsgálatok segítségével értékelhetjük. Vizsgálati eredmény híján a C és D típusú talajok, és a Magyarországra jellemző kis értékű fajlagos szeizmikus alakváltozás esetére tájékoztatást ad a merevség csökkenés csökkenéséről következő 1. táblázat: 1. Táblázat Talajgyorsulási viszony Csillapítási tényező v s /v s,max G/G max S 0,15 0,10 0,030 0,90 0,80 0,15 0,045 0,80 0,65 Itt G az átlagos nyírási modulus, és v s,max legfeljebb 360 m/sec. F. Az alapozási rendszer (Szabvány 5 fejezet) F/1. Általános követelmények (Szabvány 5.1 fejezet) Az alapozást a felszerkezetről az EC8-1 szerint meghatározott, az alapokra átadódó erőkre, ill. nyomatékokra kell méretezni, úgy, hogy ne következzenek be számottevő alakváltozások, melyek károsan befolyásolnák az épület vagy az adott szerkezet funkcionális működését. Figyelemmel kell lenni a talaj esetleges ciklikus terheléssel szembeni tulajdonságára (lehetséges tömörödés). F/2. A szerkezettervezés szabályai (Szabvány 5.2 fejezet) Az alapozás legyen elegendően merev ahhoz, hogy a felszerkezet adta lokális hatásokat képes legyen elosztva továbbítani a talajra. A felszerkezeteknél figyelembe kell venni az alapok relatív elmozdulásának hatását. A d g alapelmozdulás az EC szakasza szerint a következő kifejezéssel becsülhető: d g = 0,025 a g S T C T D. Az EC Szakasza figyelembevételével az S T C T D szorzat az A, B, C, D, E talajtípusokra rendre 0,8, 1,2, 1,38, 2,16, 1,4. (Ebből a maximális elmozdulás Magyarországra 8,0 mm.) Két alaptest közötti Δ távolság változás az EC8-2 szabvány szerint a Δ = ± 1,4 d g L i /L g összefüggéssel számítható, ahol L i a két alaptest közötti távolság, és L g a földrengési hullám hullámhossza a következő táblázat szerint: 2. Táblázat Talajtípus A B C D E L g (méter) E vizsgálat hiányában meg kell akadályozni a függőleges teherátadó szerkezeti elemek (oszlopok, falak) közötti relatív elmozdulásat. (Ez rendszerint gerenda ráccsal, ill. koszorúrendszerrel, vagy a szerkezetekbe bekötött vasalt aljzattal, vagy vasbetonlemezzel lehetséges.

6 F/3. Tervezési igénybevételek (Szabvány 5.3 fejezet) A tervezési igénybevételeket általában a nem energiaelnyelő (rugalmas) szerkezetek figyelembevételével kell meghatározni, az előírt teherkombináció figyelembevételével, összegezve a statikus és földrengési hatásokat, q=1,5 viselkedési tényezővel. Energiaelnyelő felszerkezeti rendszer esetén a kapacitástervezési szabályokat kell alkalmazni. (EC8-1) F/4. Méretezési feltételek (Szabvány 5.4 fejezet) Az alapok állékonyságának igazolása során a következő ellenállásokat szabad figyelembe venni, a megfelelő parciális (biztonsági) tényezőket alkalmazva. Az alaptest alja és a talaj közötti nyírást (adhéziós és súrlódási hatás), és ezzel együtt a passzív földnyomást max 30%-os értékkel. (Nyírás nélküli esetben nem szükséges a 30%-os csökkentés.) Az alaptest oldala és a talaj közötti nyírást (adhéziós és súrlódási hatás). A földnyomási hatásokat (a passzív földnyomást max 30%-os értékkel). Az alaptest és a talaj között ébredő, az eredőerőre centrikus nyomóerőt. (Talajvíz alatti alapozásnál figyelembe kell venni a víz kedvezőtlen hatását.) Az ellenállás meghatározása során az egyensúlyi feltételeket ki kell elégíteni. Az alaptesthez csatlakozó szerkezetek (rendszerint vasbeton) ellenállásait. A V Ed vízszintes erő tervezési értékére teljesülnie kell a következő egyenlőtlenségnek: V Ed < F Rd1 + F Rd2 + 0,3 E pd. ahol F Rd1 az alaptest alsó síkján ébredő súrlódás, mely N Ed tg(φ)/γ M ként számítható. Itt N Ed az alaptestet terhelő függőleges erő tervezési értéke, Φ az alaptest és a talaj közötti súrlódási szög, és γ M a parciális (biztonsági ) tényező (mely γ Φ re vehető), F Rd2 az alaptest oldalsó síkjain ébredő súrlódás, és E pd a teljes passzív ellenállás tervezési értéke. Síkalapok (Szabvány fejezet) A szabvány nem tárgyalja a hazánkban szokásos sávalapozást. Ez az alapfajta az alaptest felső síkján átadódó vízszintes földrengési erő hatására a talajból való kifordulásra veszélyes lehet, ha a szélesség és magasság viszonya 1,0-nél kisebb. A kifordulási lehetőséget vasbeton koszorúrendszerrel, vagy bekötött vasalt aljzattal lehet megakadályozni. (Megjegyezzük, hogy Magyarországon ilyen földrengés kár eddig még nem fordult elő.)

7 Pilléralapok (Szabvány fejezet) A szabvány ebben a fejezetben egyben tárgyalja a különféle síkalapok méretezési kérdéseit. A parciális (biztonsági) tényező a súrlódásra 1,25, a kohézióra 1,4. A talaj és az alap elcsúszás vizsgálatához szükségesek a talaj és az alap közötti súrlódási szögek értékei. Ezek becsült tájékoztató értékeit a következő 3. táblázat mutatja: 3. Táblázat Talajfajta Tulajdonság Talajra betonozott Zsaluzott betonfelület Kavics, homok Iszapmentes Kavics, homok Iszapos Iszap Kemény Iszap Kemény Sovány agyag Kemény Sovány agyag Kemény Kövér agyag Kemény Kövér agyag Kemény 11 9 Az alap teherbírásának meghatározására általában szabad a geotechnikában szokásos módszereket alkalmazni. (Megjegyezzük, a szabvány az F mellékletében tájékoztató univerzális összefüggést ad tiszta szemcsés és tiszta kötött talajra.) Vízszintes kapcsolatok (Szabvány fejezet) AZ F/2 szakasznak (Szabvány 5,2 fejezet) megfelelően értékelni kell a csomópontoknál kialakuló vízszintes relatív elmozdulásokat, és a felszerkezetben e miatt bekövetkező többlet igénybevételeket. A tervezési talajelmozdulás becslésére az EC képlete szolgál, melyet az F szakaszban ismertettünk. Épületek esetén az előbbi követelmény teljesítettnek tekinthető, ha az alapozási síkot egy szintben alakították ki, és az alapokat fejgerendákkal (koszorúkkal), vagy vasbeton lemezzel összefogják, melyek legfeljebb 1,0 méterre vannak feljebb az alapozási síknál, ill. a cölöpök felső síkjánál. Ilyen megoldás esetén a koszorúkat, ill. a lemezt mindkét irányban legalább az átadódó függőleges teher 10%-ára, D és E típusú talajoknál 12,5%-ára vett húzó, ill. nyomóerőre kell méretezni. Lemez összekötés esetén a húzóerőket biztosító vasalást a lemezben kell koncentráltan elhelyezni. Többsíkú alapozás esetében külön értékelés szükséges. Gerendarács alapozás (Szabvány fejezet) Gerendarács alapozás esetén a fenti szabályok értelemszerűen alkalmazandók. A gerendarácsok teljes alsó felülete a talajon súrlódó felületnek tekintendő. Lemezes összekötés esetén a lemezvastagság tízszerese tekinthető összekötő gerendának. Dobozalapozás (Szabvány fejezet) A dobozalapozásokra az eddigiek értelem szerint alkalmazhatók. Cölöpalapozás (Szabvány fejezet) A cölöpalapozást a felszerkezetből származó függőleges és vízszintes erőkre kell méretezni, beleértve a horizontális földrengési erőket is. A talajban ébredő kinematikus erőket, ill. a kinematikus kölcsönhatást csak III. és IV. fontosságú épületeknél kell figyelembe venni, és csak akkor, ha az altalaj igen puha, és rétegezett.

8 G. Talaj-szerkezet kölcsönhatás, SSI (Szabvány 6. fejezet) A talaj-szerkezet kölcsönhatás azt jelenti, hogy a talaj alakváltozása miatt a felszerkezet rugalmasan, és nem mereven van befogva a talajba. E hatást a szabvány szerint a következő esetekben kell számításba venni: a nagy tömegű, vagy mélyített alapok (pl. hídpillérek, part menti szekrények és silók), karcsú, magas szerkezetek (pl. az EC8-6 szerinti tornyok, kémények), ha az alakváltozás másodrendű hatásai jelentősek (vagyis ha a rezgési periódusidő 4,0 sec-nál nagyobb), a nagyon lágy talajon alapozott létesítmények, valamint a lágy, rétegezett talajban lévő cölöpök, az EC8-5 szabvány fejezete szerint. Az SSI általában növeli a periódusidőt, ezzel esetleg csökkentve az igénybevételt, és így növeli a biztonságot. Ezzel szemben növeli az alakváltozást, ezzel csökkentve az alakváltozási biztonságot. Miután az EC /(3) pontban megadott T C H 3/ 4 összefüggések konkrét épületmérések kiértékeléséből születtek, épületek esetében ezek használata már tartalmazza az SSI hatást. (Itt T a periódusidő, H az épületmagasság, és C = 0, ,08.) A felsorolt létesítményeknél a lehetőségekhez képest célszerű figyelembe venni az SSI hatást. A szabvány D. melléklete csak általános leírást ad a jelenségről, felhasználható, konkrét segítséget nem nyújt. Tudomásul kell venni, hogy a számításhoz a talajok dinamikai paraméterei szükségesek, és ez az adatbázis Magyarországon jelenleg nem áll rendelkezésre, és a dinamikai számítások is bizonytalanok az anyagok nemlineáris tulajdonságai miatt. Ezért többtömegű rezgőrendszer figyelembevételével külön elemzésre van szükség. Így pl. a talajok dinamikus jellemzőit a számítások során a földrengés során várható alakváltozások tartományára kell meghatározni. A helyszíni szeizmikus mérések, és a laboratóriumi dinamikai vizsgálatok eredményeit együttesen értékelve olyan átfogó adatsort kaphatunk, mely csökkenti az SSI számítások bizonytalanságait. A tervezőnek figyelembe kell venni azt is, hogy az eredményekre hatással van a talajjellemzők helyszíni változékonysága, a földrengéshatás, és a szerkezeti anyagok és a szerkezeti elemek időbeni változékonysága is. A vizsgálat e számos jellemző és viselkedésmód együttes értékelésével adhat lehetőséget a tervezés pontosságának megítélésére. H. Földmegtámasztó szerkezetek (Szabvány 7. fejezet) A földmegtámasztó szerkezetekre az EC-7 az irányadó, kiegészítve az EC8-5 szabvány 7.1 és 7.2 szakaszaiban leírtakkal. A földnyomásnál határegyensúlyi eljárást (R d E d ) célszerű alkalmazni, és figyelembe kell venni a dinamikus földrengési vízszintes földnyomást és víznyomás többletet. Ennek során szabad drénezetlen talajviszonyokat feltételezni. A fölnyomások számítására az EC8-5 szabvány E mellékletében különböző esetekre és talajviszonyokra, (valamint víz alatti szerkezetek hidrodinamikai víznyomástöbbletére) leírt összefüggéseket kell alkalmazni. (Az EC8-1 szerint a felszerkezeteknél nem kell figyelembe venni a függőleges földrengési hatást. A 10 méternél magasabb támfalak és rézsűk esetén a talajban ébredő függőleges hatás már számottevő lehet, ezért indokolt a figyelembevétele.) Az aktív földnyomást elmozduló szerkezeteknél az aktív nyomással, el nem mozduló szerkezeteknél a nyugalmi nyomással kell számítani. A földellenállás számításánál a nyírási (súrlódási) ellenállással kombinálva a passzív földnyomást csak 30%-ával szabad figyelembe venni. (Nyírás nélküli esetben nem szükséges a 30%-os csökkentés.) Az ellenőrzést az F/4 szakaszban leírt feltételekkel kell elvégezni. A 10,0 méternél kisebb falak esetén a földrengési erő az F H S W / r szerint számítható, ahol és S a korábbiak, W az elcsúszni akaró talajtömeg, és r pedig súlytámfalak esetében 1,5, egyéb esetekben pedig 1,0. Végleges beépítésű talajhorgonyoknál a horgony statikusan meghatározott hosszát az ( 1 1,5 S ) szorzóval meg kell növelni. (10 méternél magasabb falak esetén részletesebb vizsgálat kell.)

9 Az ellenőrzés során biztosítani kell az általános állékonyságot, azaz igazolni kell a felborulás, elcsúszás, és alap alatti talajtörés elkerülését. A földrengési erőt szabad a fal vagy alap félmagasságú helyén működtetni. Követelmény, hogy a szerkezet a földrengés okozta korlátozott alakváltozás, ill. elmozdulás után is képes legyen a funkciójának ellátására. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZTATÁS 1. A földrengési relatív gyorsulás javasolt értékeit az 1 g képletből lehet ag R / számítani. Az a gr talajgyorsulás referencia értékeit a 475 éves visszatérési periódusidőt figyelembe véve az EC8-1 tájékoztató Nemzeti Melléklete Magyarország minden egyes helyiségére tartalmazza. Értéke 0,08g - 0,15g közötti. (A figyelembe veendő értékre nincs nemzeti megállapodás.) A képletben g a nehézségi gyorsulás (g ~ 10 m/sec 2 ). A tervezett élettartamtól függő γ 1 fontossági tényező az EC /(4) Megjegyzés rovata szerint számítva a 3 1 T L TRG összefüggésből határozható meg. Itt T RG = 475 év a viszszatérési periódusidő, és T L az építmény tervezési élettartama. Az EC8-1 szabvány szerinti 475 évet figyelembe véve az élettartamtól függő fontossági tényező a 3 1 0, 128 TL képletből határozható meg. (A T L tervezési élettartam az EN 1990 szabvány szerint normál esetben 50 év, jelentős építmény esetében -pl. parlament- 100 év.) A meghatározott érték még megszorzandó az épület fontosságától függő 0,8-1,4 épület fontossági módosító tényezővel. (Lásd az Épületek fontossági osztályai, 5 táblázat.) Az S értékek a különböző talajtípusok esetén a következőek: 4. Táblázat Talajtípus Talajleírás S értéke A Szikla, a felszínen legfeljebb 5,0 m talajtakarással 1,0 B >10 m nagyon tömör homok, kavics, vagy nagyon merevagyag 1,2 C Tömör, vagy középesen tömör homok, kavics, 1,15 vagy merev agyag, több tíz méter vastagságban D Laza, közepes szemcsés talaj, vagy túlnyomóan 1,35 puha-szilárd kötött talaj E Felszíni allúvium réteg, 5-20 m vastag, alatta merevebb agyag 1,4 A nagy plaszticitású, nagy víztartalmú, esetleg folyásra hajlamos igen puha talajok esetében külön értékelés szükséges. Épületek fontossági osztályai. 5. Táblázat Fontossági Épületfajta Módosító tényező osztály I. Kisebb jelentőségű (pl. mezőgazdasági) épület 0,8 II. Közönséges, szokványos épület (pl. lakóház, üzletház) 1,0 III. Fontos épület (pl. Iskola, színház, parlament, stb.) 1,2 IV. Igen fontos épület (pl. kórház, tűzoltóság, erőmű, vízmű) 1,4