ENERGETIKAI TÖRVÉNYALKOTÁS AZ EU-BAN

Átírás

1 ENERGETIKAI TÖRVÉNYALKOTÁS AZ EU-BAN n A II. VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZÔDÉSE UTÁN A SZÖRNYÛ PUSZTULÁS ÉS MEGOSZTOTTSÁG FELSZÁ- MOLÁSA ÉRDEKÉBEN A KONTINENS LEGJOBBJAI ÖSSZEFOGTAK A KÖZÖS JÖVÔ ÉRDEKÉBEN, LÉTRE- HOZVA AZ EURÓPAI UNIÓ ELÔDJÉT. MEGFOGALMAZÁSUK SZERINT AZ ÚJ KÖZÖSSÉG FELADATA A KÖZÖS PIAC MEGTEREMTÉSÉVEL, VALAMINT A TAGÁLLAMOK GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK FOKOZA- TOS EGYMÁSHOZ KÖZELÍTÉSÉVEL AZ EGÉSZ KÖZÖSSÉGBEN A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG HARMO- NIKUS FEJLÔDÉSÉNEK ELÔMOZDÍTÁSA, FOKOZOTT ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT BÔVÍTÉSE, STABILITÁSÁ- NAK FOKOZÁSA, AZ ÉLETSZÍNVONAL GYORS ÜTEMÛ EMELÉSE, VALAMINT A KÖZÖSSÉGHEZ TARTO- ZÓ ORSZÁGOK SZOROSABB KAPCSOLATAINAK KIÉPÍTÉSE. KACSÓ ANDRÁS " Az alapító hat ország (Benelux államok, Francia-, Német- és Olaszország) nem véletlenül nevezte az új szervezetet közös piacnak, hiszen hittek a piaci mechanizmusok hatékonyságában és abban, hogy a bonyolult társadalmi viszonyok jó irányba terelhetôk ennek révén. Ennek legfontosabb fogalmai: n Perszonalitás; az egyes emberek mint személyek tisztelete, autonómiájának figyelembe vétele. n Szolidaritás; együttmûködés a másik emberrel, különösen, ha az segítségre szorul. n A közjó támogatása; a teljes közösség, nemcsak csoportok, pártok, osztályok érdekeinek elômozdítása, fejlesztése. n Szubszidiaritás elvének alkalmazása; amelynek értelmében a társadalmi hierarchián belül az egyes döntéseket a lehetô legalacsonyabb szinten kell meghozni, magasabb szint csak az alsóbb szint kérésére, hozzájárulására veheti át a döntési jogkört. A közösség alapító okirata, az ún. Római Szerzôdés március 27-én került aláírásra. Ezt a dokumentumot (közkeletû angol rövidítése Treaty) idôrôl idôre a közösség kormányainak egyetértésével bôvítették az új igényeknek megfelelôen, ill. az aktualitásukat vesztett részeket törölték, de következetesen ragaszkodtak az alapelvekhez. A SZOLGÁLTATÁSOK SZEREPE Témánk szempontjából lényeges, hogy a Római Szerzôdés bizonyos esetekben kivételt tesz a versenyszabályok alól, vagy speciális jogosítványokat ad akkor, amikor valamely különlegesen fontos tevékenységrôl van szó. Ezek közül számunkra a szolgáltatások bírnak jelentôséggel. A Római Szerzôdés 60. cikkelye definiálja a szolgáltatásokat a következôképpen: Szolgáltatásnak a jelen szerzôdés értelmében olyan teljesítések tekinthetôk, amelyek rendszerint ellenszolgáltatás fejében történnek, de nem vonatkoznak rájuk az áru, a tôke és a személyek szabad mozgásának elôírásai. A Római Szerzôdés a szubszidiaritás elvének megfelelôen nem részletezi a szolgáltatásokat, csupán utal bizonyos területekre. Nyilvánvalóan a tagállamoknak kell a mindennapok tapasztalata alapján tartalommal feltölteni ezt a fogalmat. Fontos dolog, hogy ezekben az esetekben kettôsség érvényesülhet: egyrészt a piac szabályai, másrészt bizonyos kivételek, specialitások. A versenypiaci szabályok alóli kivételeket a 90. cikkely (2) bek. definiálja. Azon vállalatok számára, amelyek általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal vannak megbízva, vagy pénzügyi monopólium jellegûek, e szerzôdés elôírásai, különösen a versenyre vonatkozó szabályok annyiban érvényesek, amennyiben ezen elôírások alkalmazása a rájuk ruházott feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza. Új fogalomként jelenik meg az általános gazdasági érdekû szolgáltatások (Services of general economic interest). Az elmúlt évtizedek gyakorlatában ide tartoztak több minden más mellett a vezetékes energiaszolgáltatások, különösen a villamosenergia- és gázszolgáltatás, majd a távhôszolgáltatás. Mint késôbb majd látszik, az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kapcsán pénzügyi kérdések is felvetôdnek. A Római Szerzôdés megakadályozandó a különféle célok és eszközök összemosását, a 92. cikkelyben meghatározza az állami támogatásokat, felhíva a figyelmet, hogy ezek nem torzíthatják a versenyt, sôt nem is fenyegethetnek a torzítással. Ugyancsak összeegyeztethetetlen az alapdokumentummal, ha ezek a tagállamok közötti kereskedelmet hátrányosan befolyásolják. Ezután a 92. cikkely részletesen elemzi azokat a területeket, ahol állami támogatás elfogadható. A Római Szerzôdés legújabb változata a Nizzában elfogadott módosítás. Ez a változat is tartalmazza a fent ismertetett részeket, csupán a cikke- 11

2 lyek számozása változott. Mint ismeretes, elfogadás elôtt áll az Európai Unió új alapszabálya (Constitution for Europe). A július 18-i változat szerint a 60. cikkelynek a III-30., a 90. cikkelynek a III-55. és a 92. cikkelynek a III-57. pont felel meg. Ezt kiegészíti a III-6. pont, ahol az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban utal a szöveg arra, hogy közös alapelveket és kondíciókat kell betartani, valamint hogy ezek a szolgáltatások a szociális problémák megoldását és a területi kohéziót kell, hogy szolgálják. A SZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ JOGANYAG Az Európai Unió joganyagai hosszú ideig nem foglalkoztak az alapvetô vezetékes energiaszolgáltatásokkal, monopol, ill. oligopol viszonyok uralkodtak az egyes tagállamokban. A 80-as évek közepére érett meg a helyzet arra, hogy európai uniós irányelvek (direktívák) szülessenek ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban. A folyamat elindításának három fô oka volt: n Az extenzív iparfejlesztés befejezôdött, az energiaigények változása telítôdést mutatott, aminek következtében viszonylag sok szabad kapacitás állt rendelkezésre a villamosenergia- és gázszolgáltatáson belül. n A szolgáltatások biztonsága nagy volt, de ehhez viszonylag magas árak kapcsolódtak. n A piacosítás elsô kísérletei Nagy- Britanniában bizonyos sikereket mutattak fel, elsôsorban az állam és a befektetôk vonatkozásában. A lakossági árcsökkenés csak látszólag kapcsolódott a piacnyitáshoz, oka a technológiai hatásfok-növekedés és megújulás volt (a földgáz megjelenése a villamosenergiaiparban, kiváltva az elavult széntüzelésû technológiát). Mintegy 8 évi munkával és sok kompromisszummal alakult ki a villamosenergia-direktíva és mintegy másfél évvel késôbb a gázdirektíva. A villamos energiával foglalkozó 96/92/EC dokumentum december 19-én, a gázszolgáltatással foglalkozó 98/30/EC dokumentum február 12-én került elfogadásra. A két dokumentum pedig 1999-ben, ill ben lett hatályos. Mindkét direktíva szövege törekszik az azonosságra. Szinte csak a legszükségesebb fogalmak változnak a villamos energiáról a gázra való áttérésnél. Amikor a villamosenergia-direktíváról beszélünk, az azt jelenti, hogy megállapításaink a gázdirektívára is szinte változtatás nélkül alkalmazhatók. A 96/92/EC IRÁNYELV A dokumentum már a hivatkozások keretében a (11) pontban utal a szubszidiaritás elvére, miszerint közösségi szinten kell kialakítani a keretszabályozást biztosító általános elveket, de ezek részletes alkalmazását a tagállamokra kell bízni, ezzel lehetôvé téve az egyes tagállamok számára, hogy maguk válasszák meg az adott helyzetüknek legjobban megfelelô rendszert. A direktíva a fentieknek megfelelôen általánosságokat fogalmaz meg, de ezek jól körülhatárolható, viszonylag szûk döntési lehetôséget jelentenek az egyes tagállamok számára. A sokak által jól ismert dokumentum fô jellemzôi a következôk: n Csupán a vezetéküzemeltetés és a rendszerirányítás maradhat meg monopóliumnak regulált mûködéssel és árakkal. n Az egyes tevékenységek szigorú szétválasztásra kerülnek elsôsorban pénzügyileg, de esetenként szervezetileg is, a keresztfinanszírozás megakadályozása és az átláthatóság érdekében. n A piacra lépés szabadságát szigorú szabályok védik, törekedve a diszkriminációmentességre. n A verseny két szinten zajlik: a nagykereskedelemben, ahol az egyes források versenyeznek és a kiskereskedelemben, ahol a szolgáltató szervezetek versenyeznek a kisfogyasztók ellátásáért. Természetesen a két szint keveredhet is, különösen nagyfogyasztók esetében. n A hagyományos bilaterális szerzôdések mellett új típusú kereskedelmi kapcsolatok is megjelennek. Ezek közül legfontosabb a rövid távú szervezett piac (pl. energiatôzsde), valamint a kockázatkezelésre szolgáló derivatívák és a különféle kiegészítô szolgáltatások piacai. n A nemzeti piacok megnyitása fokozatosan történik, figyelembe véve a szomszédok piacnyitási mértékét is. Cél az egységes európai árampiac létrehozása. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokra történô hivatkozás viszonylag rövid. A 3. cikkely (2) pontjában felsorolásra kerül, hogy két területen kerülhet alkalmazásra. Ezek: a biztonság (beleértve az ellátás, a szabályozás, a minôség és az ár biztonságát), valamint a környezetvédelem. A gázdirektívában azonos megfogalmazásra került sor. REAKCIÓK, TAPASZTALATOK A PIACNYITÁSSAL KAPCSOLATBAN A gázszolgáltatásban lényegében máig nem nyíltak meg a piacok. Ennek fô oka, hogy nem csak a vezetékek és a szolgáltatás bír monopolhelyzettel, de az esetek többségében ez integrálódva van a forrásokkal. Az érdemi gázpiac megnyitása a közeljövô feladata. Villamos energia esetén kedvezôbb volt a helyzet, különösen azért, mert a nagy piaci szereplôk magatartása megváltozott. Míg a direktíva elôkészítése során komoly erôfeszítéseket tettek a piacnyitás megakadályozása érdekében, az új helyzetben felismerték, hogy piaci pozícióik megtartása csak elôremeneküléssel lehetséges. Ebbôl adódóan a piacnyitás után viszonylag gyorsan kialakultak a tényleges versenypiaci szegmensek. Az egyes országok szabályozásának kidolgozása során, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a 96/92/EC bizonyos szabályozásai feleslegessé váltak. Ilyen volt a kizárólagos vásárló intézménye, melyet végül az azt szorgalmazó franciák sem vezettek be. A piacnyitás új problémák felszínre kerülését is jelentette, mivel a piaci szereplôk célfüggvénye megváltozott. Régen a célfüggvény ellátásbiztonság mellett lehetôleg minimális költségek elérése volt. Az új helyzetben elfogadható ellátási paraméte- 12

3 rek mellett a maximális profit a célfüggvény. Mivel nem volt precízen definiálva, hogy mi az elfogadható ellátás, helyenként és idônként gondok jelentkeztek a szolgáltatás minôségével, a beruházási tevékenység megcsappant, és problémát jelentett a nagy rendszerek együttmûködése a határkeresztezô kapacitások korlátai miatt. Felerôsödtek a fogyasztóvédelmi problémák, különös tekintettel az olyan esetekre, ahol a piac hibás mûködését lehetett feltételezni. Ezzel kapcsolatban a leglátványosabb és legbotrányosabb helyzet Kaliforniában alakult ki, amelynek okai még ma is vitatottak, de azt egyértelmûen meg lehet állapítani, hogy a fogyasztók árérzékenysége (price response) rövid távon igen gyenge volt. A felgyülemlett megoldandó kérdések kezelésére megkezdôdött a villamosenergia- és gázdirektívák felváltása új irányelvekkel. A felgyülemlett tapasztalatok mellett befolyással voltak az új direktívára az idôközben kidolgozott egyéb irányelvek is. AZ ÚJ EU IRÁNYELVEK Az új irányelvek, amelyek a régiek felváltására szolgálnak, egyszerre készültek el a földgázra és a villamos energiára, és június 26-án kerültek elfogadásra. A 03/54/EC a villamos energiára vonatkozik, a 03/55/EC a földgázra. Kiegészíti a fentieket az 1928/2003. sz. szabályozás, amely a hálózati hozzáférés körülményeivel kapcsolatban és a villamos energia határkeresztezô cseréje érdekében tesz megállapításokat. A fenti irányelvek jelentôs mértékben támaszkodtak a március 7-én elfogadott 02/22/EC direktívára, amely az alapszolgáltatásról és a felhasználói jogokról szól az elektronikus kommunikációs hálózatokra és szolgáltatásokra vonatkozóan. Elôkészítés alatt áll a hasznos hôigényen alapuló kapcsolt villamosenergia-termelés belsô energiapiacon történô ösztönzésérôl szóló irányelv is. A villamos energiára és földgázra vonatkozó irányelvek csaknem teljesen azonosak, így elegendô a hozzánk közelebb álló, a villamos energiára vonatkozó új és régi direktívák összehasonlítása. A 96/92/EC ÉS A 03/54/EC DIREKTÍVÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Az új direktíva több területen egyszerûsíti a szabályozást, különösen a rendszerhez való hozzáférés terén, megszüntetve a kizárólagos vásárló (single buyer) fogalmat és lehetôséget. Ugyanakkor több területen jelentôs bôvítésre került sor, bizonyos feladatok részletesen szabályozásra kerültek. A fôbb eltérések az alábbiak: 1. A régi (3) cikkely az általános szabályokat tartalmazta az ágazat szervezésére vonatkozólag, amelynek része volt az általános gazdasági érdekre történô utalás is. Ennek keretében, valamint a (10) cikkely 1. pontjában volt szó a fogyasztóvédelemrôl. Az új direktívában egy bôvített (3) cikkely foglalkozik a közérdekû szolgáltatásokkal és a fogyasztóvédelemmel, valamint egy új cikkely az ellátásbiztonság felügyeletével. Újdonság, hogy tételes hivatkozás történik a Római Szerzôdés 86. cikkelyére, amely alapján a tagállamok megbízhatnak villamosenergia-ágazatban mûködô társaságokat, általános társasági érdekbôl, közérdekû szolgáltatási kötelezettségekkel, amelyek vonatkozhatnak a biztonságra, ellátásbiztonságra, szabályozottságra, minôségre és árra, valamint környezetvédelemre, beleértve az energiahatékonyságot és klímavédelmet is. Mindezt kiegészítik az alkalmazási körülményekkel kapcsolatos kondíciók, irányelvek. A (3) bek. alapján a tagállamoknak biztosítani kell a háztartásoknak, és ha úgy látják jónak, a kisvállalkozásoknak (50 fô és 10 millió euró/év forgalom alatt) az alapszolgáltatást (universal service), amely a tagállam területén egy meghatározott minôségû, ésszerû (reasonable), könynyen és világosan összehasonlítható és átlátható áru villamos energiával való ellátottság jogát jelenti. Az alapszolgáltatás biztosítása érdekében kijelölhetô a supplier of last resort (utolsó menedék szolgáltatója). Megerôsítést nyer a kisfogyasztók bekapcsolásának kötelezettsége, a tagállam köteles erôsíteni a kisfogyasztók és a lakosság piaci pozícióját, támogatni az önkéntes egyesüléseket a hatékonyabb képviselet érdekében. 2. A (4) bek. az esetleges pénzügyi kompenzáció lehetôségével és annak diszkriminációmentes és transzparens végrehajtásával foglalkozik. 3. Az (5) bek. kötelezi a tagállamokat a végfelhasználók védelmére, különös tekintettel a vulnerable (kiszolgáltatott helyzetû) fogyasztókra. Hatékony intézkedéseket kell tenni segítésükre, hogy elkerüljék a kikapcsolást. A bekezdés foglalkozik a távoli területek (Magyarországon pl. a tanyák) ellátásával és a fogyasztók védelmével is. A feljogosított fogyasztók számára biztosítani kell, hogy fogyasztót válthassanak. Végül, legalább a lakossági fogyasztókkal kapcsolatban, tájékoztatási és védelmi intézkedéseket kell tenni a mellékletben foglaltak szerint. 4. A (6) bek. ugyancsak a fogyasztók tájékoztatásával foglalkozik, amely egyrészt kötelezôvé teszi, hogy a villamosenergia-számlákon legyen feltüntetve a villamos energia elôállításához felhasznált primer energia típusa, másrészt egyéb formában tájékoztatni kell a fogyasztókat a villamosenergiafogyasztás környezeti hatásairól, CO 2 -kibocsátásról, radioaktív hulladék keletkezésérôl. 5. A cikkely további részei megerôsítik a közösségi célok elérésének fontosságát és a tagállamok ez irányú kötelezettségeit. 6. Az új (4) cikkely az ellátás biztonság felügyeletének és a Brüsszelbe történô jelentés tételnek a kötelezettségét taglalja. 7. A direktíva a preambulumban (8), illetve a rendelkezések között (9., 10. cikkely) elôírja, hogy a független rendszerüzemeltetôknek (TSO) a hálózatok fenntartásához, üzemeltetéséhez, fejlesztéséhez, karbantartásához szükséges eszközök, tevékenységek fölött tényleges döntéshozatali jogának kell lenni. Lehetôvé teszi, hogy a TSO egy vertikálisan integrált vállalkozás részeként jöjjön létre, de 13

4 ez esetben legalább jogi, szervezeti értelemben, valamint döntéshozatali szempontból függetlennek kell lennie a nem az átvitellel kapcsolatos tevékenységektôl. 8. Fontos újdonság van a kibôvített 15. cikkelyben, amely az elosztóhálózati üzemeltetés leválasztásával foglalkozik. Lényege, hogy az elosztóhálózati tevékenységet minden más tevékenységtôl le kell választani, pénzügyileg és szervezetileg is. Ez alól csak azok a rendszerek mentesülnek, ahol sok kis részrendszer van, ill. a fogyasztók száma nem éri el a 100 ezret (tipikusan a szigetek). A (17) cikkely ugyancsak új témát tárgyal, amely az elosztóhálózatokhoz kapcsolódik; lehetôvé teszi a vertikálisan integrált hálózati üzemeltetési szervezetek létrehozását (átvitel- és elosztóhálózat együttes üzemeltetése). 9. A (20) cikkely a hálózati hozzáférést tárgyalja, amelyben újdonság, hogy kapacitáshiány esetén kellôen megalapozott indokkal visszautasítható a csatlakozás (nyilván nagyfogyasztókra értendô). 10. A (23) cikkely a regulátorra vonatkozik. A korábbi rész lényegesen ki lett bôvítve, a feladatok részletes taglalásra kerültek. Kiemelt szerepe van a hálózati fejlesztéseknek és a tarifáknak, valamint a fogyasztókkal szembeni visszaélések kezelésének. A (25) cikkely rendszeres és részletes tájékoztatási kötelezettséget írt elô a brüsszeli Bizottságnak. A (27) cikkely a revíziós eljárást tárgyalja, részben a jelenlegi direktíva elôírásaival kapcsolatban, részben a direktíva módosítására vonatkozóan. A (28) cikkely szerint a piacnyitásról, annak tapasztalatairól január 1-jéig részletes jelentést kell készíteni a brüsszeli Bizottság részére. A 03/54/EC DIREKTÍVA ÉRTÉKELÉSE Az új villamosenergia- és gázdirektíva több problémát vet fel. Számos új fogalmat használ, amelyek definíciója is kérdéses, de legfôképpen azok tartalommal való kitöltése. Az új fogalmak egy részének még pontos magyar megfelelôje sincsen. A jogalkotók elôtt példaként lebegett a március 7-én elfogadott 02/22/EC direktíva, amely a telekommunikációval foglalkozik, de címében zárójelben ott van, hogy ez az alapszolgáltatás direktíva. Kétségtelen, hogy a telekommunikációval kapcsolatban bôséges szövegkörnyezete van az alapszolgáltatás fogalomnak, de ennek átvitele a villamos energiára korántsem egyszerû. A villamos energia iparágban megkezdôdött a kérdések feldolgozása és látva a nehézségeket, a Bizottság is kifejtette álláspontját a közérdekû szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek között kiemelt szerepe van a villamosenergia- és gázszolgáltatásnak (Green Paper on services of general interest COM (2003) 270). Érdekesek a hatályba lépési kritériumok is. Az elosztóhálózati tevékenység leválasztását július 1-jéig kell biztosítani július 1-jétôl minden nem háztartási fogyasztó feljogosított kell legyen és július 1-jétôl az összes fogyasztó feljogosított. Ez utóbbi nem jelenti azt, hogy minden fogyasztónak a versenypiacon kell beszerezni a villamos energiát mint ahogy pontatlan megfogalmazásokban gyakran sejteni engedik, hanem hogy ilyen lehetôségük van. A regulációnak változatlanul gondoskodni kell azokról a fogyasztókról, akik nem akarnak részt venni a versenyben. Talán az alapszolgáltatás (universal service) bevezetése és az utolsó menedék szolgáltatójának (supplier of last resort) kijelölése lesz a megoldás erre a problémára. Nyilvánvalóan Magyarországon is felül kell vizsgálni, hogy az új direktíva mennyiben indokolja a hazai joganyag módosítását. Az elôzetes vélemények igen különbözôek. Van aki úgy ítéli meg, hogy a meglévô joganyag alapján teljesíthetôk az új direktíva elôírásai, mások szerint egy tiszta papírt kell elôvenni és a tetejére felírni, hogy új villamosenergia-törvény AZ 1228/2003/EC SZABÁLYOZÁS Az új szabályozás célja többféle: megfelelô szabályok létrehozása a határkeresztezô villamosenergia-cserében; a verseny kiterjesztése a belsô villamosenergia-piacon; a határkeresztezô villamosenergia-áramlással kapcsolatos kompenzációs mechanizmus létrehozása; a rendszer-összeköttetések igénybe vehetô kapacitásainak meghatározása. 1. A (3) cikkely az átviteli hálózatot üzemeltetô (TSO) költség kompenzációjáról rendelkezik, amelyet a határkeresztezô áramlások okoznak. A Bizottság kívánja eldönteni a fizetendô kompenzációs összeg mértékét. A kompenzáció alapja a fizikai energiaáramlás. A költségek meghatározásánál a hosszú távú átlagos növekményköltségeket kell figyelembe venni, számításba véve a veszteségeket is. Számolni kell az infrastruktúra (mérések) költségeivel is. 2. A (4) cikkely a hálózat-hozzáférés díjaival foglalkozik, taglalja a termelôk és fogyasztók szerepét, irányelveket ad a meghatározásra. 3. Az (5) cikkely a rendszerirányítók közötti információcserérôl nyilatkozik a biztonságos együttmûködés érdekében. A biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabályokat a hálózatüzemeltetô köteles publikálni. Ugyancsak publikálni kell az átviteli kapacitásokat és biztonsági tartalékokat meghatározó eljárásokat, amelyeket a regulátornak kell jóváhagyni. Naponta publikálni kell a becsült adatokat, valamint a heti és havi elôrejelzéseket. 4. A (6) cikkely a szûk keresztmetszetek problémáját taglalja. Deklarálja, hogy a megoldásoknak piaci alapúaknak kell lenniük és hatékony gazdasági jelzést kell adni a piaci szereplôknek. A megoldások nem kötôdhetnek az egyes tranzakciókhoz, nem lehet különbséget tenni az egyes szerzôdések között. A tranzakciók megszakítása csak üzemzavari helyzetekben használható, ha nem lehetséges az ismételt teherelosztás, vagy az ellenkezô irányú kereskedés. Törekedni kell arra, hogy maximális átviteli kapacitás álljon a piaci szereplôk részére, a piaci szereplôknek pedig idôben kell értesíteni a rendszeroperátort, ha igénybe akarják venni a rendelkezésükre bocsátott kapacitást. A nem használt kapacitásokat újra kell osztani. 14

5 A kapacitásallokációk bevételét pénzügyi garanciákra, hálózatfejlesztésre, vagy a hálózati tarifák csökkentésére kell használni. 5. A (7) cikkely hosszasan tárgyalja az egyenáramú rendszer-összeköttetések kérdéseit. Mivel költséges beruházásokról van szó, külön kifejtésre kerülnek a költségviseléssel, kockázatkezeléssel és a regulációval kapcsolatos kérdések. 6. A (8) cikkely lehetôvé teszi útmutató kiadását a Bizottság részérôl a költségkompenzációs mechanizmusokkal kapcsolatban, ennek körülményeit és szempontjait tárgyalja. 7. A direktíva további része az információadási, titoktartási kérdésekkel, büntetésekkel és a Bizottság számára történô jelentéssel foglalkozik. AZ ELÔKÉSZÜLET ALATT LÉVÔ, KAPCSOLT VILLAMOSENERGIA- TERMELÉSRE VONATKOZÓ DIREKTÍVA A direktíva csak munkaanyagok szintjén hozzáférhetô. Még rendkívül sok változás lehetséges. Jellemzô, hogy a villamosenergia- és gázdirektívában a végszavazás elôtt is cseréltek egyes szavakat! Az ismertetés alapja a Bizottság i keltezésû anyaga. 1. Viszonylag nagy rész a hivatkozások, definíciók, amelyekkel körülírják a direktíva tárgyát. Az 1. sz. függelék az elfogadott kapcsolt technológiákat sorolja fel, amibôl kizárja a nukleáris technológia használatát. A 2. sz. függelék a hôteljesítményhez figyelembe veendô (normatív) villamos energia meghatározását szabályozza arra az esetre, ha a tényleges arány nem ismert. A 3. sz. függelék a primer energiamegtakarítás számítási mechanizmusát határozza meg. 2. Az irányelv szerint a kapcsoltan termelt energia mennyiségét igazolni kell, a tagállamoknak gondoskodni kell ennek független ellenôrzésérôl. A tagállamoknak riportban kell beszámolni a kapcsolt termelésrôl, hogy az energiamegtakarítás és CO 2 -csökkentés mértéke meghatározható legyen a folyamatból adódóan. Ki kell dolgozni a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés országos potenciálját hasonló célból. A kapcsolt villamosenergia-termelés támogatási rendszerének feltételeit is rögzíti a direktíva, különös tekintettel a Római Szerzôdés kritikus pontjaira (pl. 87. cikkely). 3. A hálózathoz való csatlakozás szabályozása kitér a kötelezettségek mellett a költségviselésre, arra, hogy a tagállamok kötelesek szabályozott tarifákat adni a kapcsolt termelésre. Az ellenôrzésre és felülvizsgálatra független testületet (ez lehet a regulátor is) kell alkalmazni. 4. A direktívatervezet foglalkozik az adminisztratív eljárásokkal és a különféle riportkészítési kötelezettségekkel is. Általánosságban megállapítható, hogy a jelenlegi parttalan támogatás helyett törekvés van az igazán hatékony, viszonylag nagy megtakarításokat eredményezô megoldások preferálására és a manipulációs lehetôségek kiszûrésére. A KAPACITÁSBÔVÍTÉSEK PROBLEMATIKÁJA Az eddigi tapasztalat szerint a hosszú távú villamosenergia-igények, és vélhetôleg a gázigények is, jórészt a piaci kínálattól függetlenül alakulnak. Amennyiben többletforrás van a rendszerben, az ár viszonylag alacsony lesz, viszont bizonyos kapacitások helyzete gazdasági értelemben reménytelenné válik, leállításuk, selejtezésük elkerülhetetlen. A kiegyenlítôdô kereslet/kínálat egyensúlyban növekednek az áringadozások, mivel a rövid távú fogyasztói árérzékenység általában nagyon gyenge. Az igények növekedésével fokozatosan keresleti piac alakul ki, ami a volatilitást csak tovább növeli. Az új helyzetben már célszerû lenne befektetni, de a viszonylag nagy értékû és hoszszú átfutású beruházások 70-75%- ban banki kölcsönbôl valósulnak meg. Az adott körülmények között, amikor az árak instabilak, hosszú távú szerzôdés nincs, és várhatóan az új beruházás az árakat csökkenti, rendkívül drága, ill. bizonytalan a hitel megszerzése. Végeredményben a piaci szereplôk ellenérdekeltek jelentôs erômûvi fejlesztésekben, elsôsorban kis teljesítményû, más célokhoz kapcsolódó energiatermelô beruházásokra vállalkoznak, ill., ha a piaci kockázatok nagy részét valamilyen kedvezmény (pl. támogatott ár, kötelezô átvétel) ellensúlyozza. A helyzetet jól illusztrálja a BCG: Keeping the lights on c. tanulmánya, amely az európai villamosenergia-fejlesztô kapacitásigényt elemzi 2002 és 2012 között. A jelenlegi 700 GW beépített teljesítménybôl körülbelül 150 GW csak részben áll rendelkezésre (vízerômûvek, szélerômûvek), a kapacitásmérlegben nem vehetôk figyelembe. A 2002-ben meglévô mintegy 100 GW többletkapacitás gyorsan leépül (bezárás, selejtezés), ugyanakkor az igények nagy valószínûséggel évi 1-1,5%-kal növekednek, ami kb. 80 GW új kapacitást igényel, de ezekbôl jelenleg mindössze 15 GW van beépítés alatt. Hosszabb távon a helyzet még rosszabb, ugyanakkor a nagy erômûvi beruházások idôigénye az engedélyeztetésekkel, tervekkel együtt közel tíz év. A különféle európai uniós munkaközi anyagok alapján több javaslat is körvonalazódik a beruházási környezet javítása, a befektetések ösztönzése érdekében. Néhány javaslat: 1. Új kapacitások tendereztetése a tagállamok részérôl. Az eljárás piackonform, a gond csak az, hogy a befektetésnek a piaci kockázatok tiszta érvényesülése mellett kell megtérülnie. Ha a befektetôk biztosítékokat kérnek, az torzítja a piaci viszonyokat, ellenkezô esetben nagy az ösztönzés, hogy kivárásra játszanak. 2. Hosszú távú szerzôdések. A tagállamok kötelezhetik a szolgáltatókat hosszú távú szerzôdések kötésére a termelôkkel. (Kalifornia is ehhez hasonlóan próbálja újra piacképes állapotba hozni az ország villamosenergia-rendszerét.) Ez elsôsorban a csúcsidei árak növekedése esetén jöhet szóba, de vélhetôen jóval a spot árak feletti árszinten kerül megkötésre, különben kérdéses a megtérülés, ill. a viszonylag rövid futamidejû hitelek 15

6 (10-12 év) visszafizethetôsége. Ha a fogyasztók más szolgáltatóhoz váltanak át a megnövekedô költségek és ebbôl fakadó magasabb árak miatt, akkor különösen nagy baj lehet a megtérüléssel. 3. Felvetôdött néhány transzparens és diszkriminációmentes piaci alapú elgondolás is, amelyek lényege röviden a következô: n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy megbíznak egy központi testületet (pl. TSO, ISO) azzal, hogy tartalék kapacitásokat kössön le szerzôdésileg, amelyek az esetleges korlátozások kárával értékelhetôk. Gond, hogy a társadalom zúgolódhat a tartalékkapacitások miatti árnövekmény ellen és az ilyen kapacitások félrevezetôk lehetnek a helyes erômûépítések megítélésében. Ezeket a kapacitásokat ugyanis igénybe fogják venni, mielôtt az egyéb beruházások beindulnának. Ha a tartalékok az elvárt normatíva alá esnek, új tartalékok vásárlására kerül sor, holott más erômûtípus építése esetleg gazdaságosabb lenne. n Az egyes tagállamok elhatározhatják, hogy a termelôk valamilyen kapacitás rendelkezésre állási díjat kapnak. Sajnos ez még nem biztosíték arra, hogy több kapacitás épül, sem arra, hogy hiány esetén a piaci szereplôk nem manipulálják a piacot. n Lehet olyan opció is, amely szerint a szolgáltatók kötelezettek egy bizonyos százalékú tartalékkapacitás vásárlására. Ezeknek a kapacitásoknak alkalmasnak kell lenni a kereskedésre és a szerzôdéseknek felbonthatatlannak kell lenniük. Sajnos azonban nem biztosítható, hogy a szükséges kapacitások mindig rendelkezésre álljanak. n A TSO vagy ISO kötelezhetô arra, hogy call opciókat vásároljon a termelôktôl. Ha az opciót lehívják, a termelônek mindig be kell fizetni a határár és a piaci ár eltérését, így nem érdekelt a piaci manipulációban. Ha nem teljesít az opció lehívásakor, akkor nem kap pénzt. n A leginkább piacbarátnak tûnik és vélhetôen hatékony is bár kissé bonyolult az a rendszer, amely a fogyasztókat is bevonja a kapacitásgazdálkodásba. Minden fogyasztónak egy elektronikus megszakítót kell vásárolnia, amely potenciálisan korlátozza az energiafogyasztást. A megszakítókat a TSO vagy ISO mûködteti hiány idején. A megszakítók mérete különféle lehet, és az ár kifejezi, hogy mennyire értékes a fogyasztónak a villamos energia fogyasztása. Ilyen formán minden fogyasztónál be lehet árazni a rendelkezésre állást. A megszakítókat a termelôk árulják, de ezt csak akkor tehetik, ha van elég termelôi kapacitás. A fenti megoldások még további elemzéseket, értékeléseket igényelnek. Megfontolandó az is, hogy az egyes tagállamok önállóan döntsenek kipróbálásukról, bevezetésükrôl (szubszidiaritás), vagy bizonyos harmonizáció legyen, például a körvonalazódó regionális piacokon belül. A változásokra jellemzô, hogy az egyes rendszereken belüli átviteli hálózatok fejlesztésére Magyarországon bevezetett megoldás már megjelent az EU köreiben mint javaslat a szükséges hálózatfejlesztések biztosítására. Az ez év végén várhatóan megjelenô, témába vágó EURELECTRIC tanulmány vélhetôen továbblépést jelent a kérdéssel kapcsolatban. n HÍREK A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK (MVM) MEGJELENT A HAZAI TÁVHÔPIACON Abban az esetben, ha a cég megvalósítja a már megkezdett miskolci, illetve a közeljövôben induló tatabányai kapcsolt erômû projektjeit, az MVM hozzávetôleg százalékos részesedést tudhat majd magáénak a hazai lakossági hôenergia-piacból. Az MVM eddig két városban, Miskolcon és Tatabányán lépett a hôenergia-piacra. A társaság miskolci távhô projektje még 2001-ben kezdôdött tudtuk meg Holló Vilmostól, az MVM vagyongazdálkodási igazgatójától. A város vezetése ugyanis akkor írt ki tendert a település hôellátásának korszerûsítésére. A pályázaton az MVM nyert, így három telephelyen összesen 26 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet létesített. A beruházás második fázisában egy 42 megawatt teljesítményû kombinált ciklusú energiatermelô egység épül, amely képes lesz kielégíteni az Avas és a belváros hôigényének nagy részét. A miskolci gázmotoros projekt megvalósítása mintegy négymilliárd forint kiadással járt. Az MVM a régi fûtômû átépítése révén tatabányán is belép a távhôpiacra. A korszerûsítési program keretében a tatabányai hôerômû eddig szén- és olajtüzeléssel mûködô nyolc kazánja közül négyet átalakítanak gázüzemûvé. Emellett az MVM egy 18 megawatt teljesítményû gázmotoros erômûvet is épít. A munkálatok április elején kezdôdnek és tervek szerint novemberre érnek véget. A kivitelezési költségek elérik a 6,5 milliárd forintot. A projektet 25 százalékban saját erôbôl, 75 százalékban pedig hitelbôl finanszírozza az MVM által alapított projekt társaság, a Tatabánya Erômû Kft. Holló Vilmos megjegyezte: az áramátvételi szabályok közelmúltban végrehajtott módosítása miatt az MVM-et a tatabányai és miskolci energiatermelô blokkok esetében egyaránt hozzávetôleg évi millió veszteség éri majd. A szakember szerint az javíthatna a kogenerációs erômûvek helyzetén, ha a kormány - az Európai Unióban alkalmazott módszerhez hasonlóan - a támogatás folyósításához havi szinten nem, csak éves viszonylatban követelné meg a 75 százalékos hatásfokkövetelmény teljesítését és a csúcsidei és völgyidôszaki tarifák különbségének növelésével tenné érdekeltté a hôszolgáltató egységeket a völgyidôszaki energiatermelés korlátozására. A jelenlegi szabályok mellett nyári idôszakban ugyanis nem teljesíthetôk a már megkötött hosszú távú hôszolgáltatási szerzôdések sem. (Népszava, március 31.) 16