Szent István körút 10.

Átírás

1 Szent István körút 10., Weiss-ház Választott házam a Szent István körút 10-es szám alá esik, a Tátra utca és a körút sarkán, helyrajzi száma: től, a körút ezen szakaszán Weiss Manfréd és családja számos telekkel rendelkezett, így itt több, a családhoz köthető bérház áll egymáshoz közel. A Szent István körút 4, 10 és 12-es számú házak is az ő megrendelésükre készültek 1899 és 1904 között. z általam választott házat Kármán Géza Aladár ( ) és Ullmann Gyula ( ) tervezőpáros építette között. Szintén az ő munkájuk gyümölcse 4-es és 12-es szám alatt található további két bérház. Szent István körút 10.

2 Szent István körút 4. Szent István körút 12.

3 Épületem Weiss Berthold és Manfréd testvérpár megrendelésére készült. A dualizmus korának egyik legsikeresebb vállalkozója Weiss Manfréd és testvére Berthold, a századfordulóra már jelentős vagyont halmozott fel, közös csepeli konzerv- és lőszergyáruk révén. A testvérpár nem csak ügyes vállalkozásaik, de házasság révén is növelte vagyonát. Berthold egyik ausztriai üzletfelének lányát vette feleségül, Manfréd pedig, Albert von Wahl vasúti vezérigazgató lányát. Így mind a ketten a századfordulóra az ország leggazdagabbjai közé kerültek. A két tehetséges vállalkozó a körút kiépülésében jelentős üzleti lehetőséget látott, ezért építették fel itt a bérházaikat. Az épület tervezésével megbízott Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula 1895 óta dolgoztak társként. Kármán Münchenben folytatta építészeti tanulmányait, és 1893-ban kapta meg oklevelét. Négy évet töltött Németországban, majd fél évet Párizsban. Egyes munkáihoz, a legkorszerűbb megoldások tanulmányozására, gyakran tett utazásokat, többször járt Angliában, Olaszországban és Németországban. Ullmann Gyula 1894-ben végzett a Budapesti Műegyetemen. Tanulmányai befejezése után társult Kármán Géza Aladárral. Érdekesség, hogy ő vette feleségül Weiss Berthold lányát, Weiss Elízt, és ez nagy szerepet játszott abban, hogy építésztársával közösen tervezhették a körúti Weiss-házakat. Közösen több vidéki kastélyt, budapesti villát, bérházat, üzletházat, kiállítási pavilont, szanatóriumot építettek. Az ő nevükhöz fűződik többek között, az Amerikai Nagykövetség Szabadság téri épülete (Bp. V., Szabadság tér ), a Király bazár (Bp. V., Károlyi u. 3-5.), Hermes -Udvar (Bp. V., Petőfi Sándor u. 5.), Groedel-villa (Bp. VI., Lendvay u. 28.). Számos épületükön kívül, sok klasszikus stílusú budapesti épület belső korszerűsítését tervezték. Valószínűsíthető, hogy a korban szokásos módon, az építész párosokat jellemző munkamegosztásban üzemeltették irodájukat. Esetükben Kármán a formai kialakításért, építészeti tervezésért felelt, míg Ullmann a gazdasági kapcsolati hátteret biztosította vállalkozásukhoz. Kármán Géza Aladár Ullmann Gyula

4 Az építészpáros munkásságát három jól körülhatárolható korszakra lehet osztani. Az első korszakra ( ) jellemző, az építészeti útkeresés, a különböző művészettörténeti stílusok elemeiből építkező, kísérletező formanyelv. Itt még főleg a historizáló formajegyeké a főszerep, pl os Ezredéves Kiállítás Sajtó- és Közművelődési Csarnoka. A második korszakban ( /6) már megtalálták saját stílusukat, ekkor leginkább az Otto Wagner féle bécsi Jugendstil ornamentikájából építkeznek, amellett hogy saját egyedi építészeti stílusjegyeik is meghatározók. Elmondható, hogy ebben az időszakban az úgynevezett népies szecesszióval szemben (pl. Lechner), ők a bécsi szecessziót preferálták. Ezen második korszak meghatározó épülete a Szabadság tér es szám alatt található házak. Harmadik korszakuk (első világháború előtti évek) jellemző változása, hogy egy hűvös, neoklasszikus (klasszicizáló) formavilágra váltanak (pl. a Lendvay utca 28.). Szabadság tér

5 Lendvay utca 28. Épület leírása A Szent István körút 10 és 12. számú Weiss-házak, egymással szomszédos saroképületek. A 10-es számú ház főhomlokzata a körútra, mellékhomlokzata a Tátra utcára néz. Maga az épület ötszintes. Az épület egy téglalap alapú telken áll. Homlokzatainak nyílásai egyszerűek, szögletes formákat növényi ornamentika tompítja. Ez leghangsúlyosabban az épület sarkán észlelhető, ahol egymásba fonódó növénysor kerekíti le a szögletes sarokrészt. Ezek a hangsúlyos formák Rákos Manó épületszobrász munkái, aki rendszeresen együtt dolgozott a tervezőpárossal. Az épület felső részén a homlokzatot ornamentikus, szalagszerűen elnyújtott sorminta zárja, amely az épület mindkét homlokzatán végigfut és szabad szemmel az utcáról kevésbé látható.

6 A körútra néző főhomlokzat maga nagyon egyszerű kialakítású, a bejárat feletti rész az első és a második emelet magasságában kiugrik. Ez a kiugró homlokzati rész nem nevezhető rizalitnak, mivel nem az egész épület magasságában mozdul ki, azonban így is a főhomlokzat legdinamikusabb épitészeti eleme. A rizalit szerű építmény egy nyitott kőerkéllyel zárul. A kiugró homlokzati rész aljában van az impozáns bejárat, amely az épület legfőbb dísze. A kapubejáró lekerekített kulcslyuk formájú, melyet virágfüzér keretez. A legdíszesebb része a háznak a kovácsoltvas bejárati ajtó, amely burjánzó virágokat formáz. Az ajtó üvegbetéteit elfedő kovácsoltvas ornamentika lentről felfelé növő virágbokrot ábrázol. A házban található bejárati ajtó, a függőfolyosó korlátjai, a külső erkélyek valamint a liftet keretező kovácsoltvas Forreider és Schiller műhelyének munkái. Rákos Manóhoz hasonlóan, Kármán és Ullmann által tervezett épületek kivitelezésében gyakran közreműködött a korszak díszítőiparában vezető szerepet vivő budapesti műhely.

7 A főhomlokzat ablakait az első, második, harmadik emelet magasságában lizénák fogják össze, amelyek fejezete szecessziós, egymásba fonódó virágdíszes motívummal díszített. Ezek a lizénák a főhomlokzatot öt egyenlő egységre osztják. Főhomlokzaton leghangsúlyosabban megjelenő kiugró emeletrész és az alatta lévő díszes bejárat az öt egység közepén helyezkedik el. Ez az öt egység három elkülöníthető részre oszlik, a középső bejárati részre, amely egyfajta szimmetriatengelyként funkcionál a főhomlokzaton, illetve a teljesen szimmetrikus jobb és bal oldalra. Az öt egységből a középsőt közrefogó második és negyedik részek dísze egyedi kialakítású. Ezen két részlet ablakait kis virágos sorminta keretezi és fogja össze. Az ablakok között fennmaradó részeket, a bejárati ajtó kovácsoltvas motívumához hasonló virágfüzérrel fedi le. Ezekkel a motívumokkal az építész nem csak összefogja az második és harmadik emelet ablakait, de légiesebbé teszi az egyszerű szögletes ablakhelyeket. Az építészpáros izgalmas ritmust alakított ki a főhomlokzaton, azzal hogy a két szélső, második emeleti ablakot, alulról felfelé görbülő virágfüzérrel támasztja meg az ablak alatt, míg a már említett második és negyedik traktust felülről lefelé görbülő díszekkel koronázza. Szintén ebbe a ritmusosságba illeszkedik a főhomlokzat három erkélyének kialakítása. Amíg a rizalit szerű részt koronázó kőerkély alakja felfelé homorodó formájú, addig a két, kovácsoltvas negyedik emeleti erkély ornamentikája lefelé domborodó.

8 A negyedik emelet ablakait két, buborékszerű, oktogonális formákból összeálló szalagsor fogja össze, amely a Tátra utcai homlokzaton is végigfut. Az épület homlokzatának első emeletén négyzet alakú fehér kerámia betétek kettős sora fut végig. A kétsoros kerámia négyzetek közötti sáv vakolata, sötétebb tónusú lehetett, amely manapság is látható. Ugyanakkor az archív felvételek alapján megállapítható, hogy a homlokzatot tagoló lizénák, valamint a legfelső emeletet lezáró párkányzat alatti rész szintén más, sötétebb színnel bírt. Ezek a színbéli különbségek is a az épület dekoratív elemei voltak, a tervezők a színek közötti kontrasztokkal is az épület ritmusát alakították, erősítették.

9

10 A épület körútra néző homlokzatának földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki. A földszint bejárati részt leszámítva, teljesen dísztelen sávokra osztott, amelyet az üvegkirakatok törnek meg. A Tátra utcai mellékhomlokzat ornamentikája, természetesen nem olyan hangsúlyos mint a körútra néző főhomlokzaté. Az ablakok rendszerben helyezkednek el. A homlokzat középső részén lévő, négy sorba rendezett kilenc egyszerű, szögletes ablakot, két lizénás fejezet keretezi. A homlokzat további egy-egy szélső ablakkal egészül ki a legszélső sávban. Az első, második és harmadik emelet magasságában futó lizénás traktus egy az egyben a főhomlokzat hasonló részével megegyező kialakítású. Tehát, a főhomlokzat két szimmetrikus oldalával megegyező részek, a mellékhomlokzaton nem egy díszes bejárati részt, hanem egy négy emeletnyi elnyújtott ablaksort keretez.

11 A főhomlokzatnál már szintén tárgyalt párkányzat alatti szalagszerű ornamentika mellékhomlokzat tetején is végigfut. Valamint, az első emelet ablakait összefűző kerámiasorok is ismétlődnek. A mellékhomlokzat földszintjén nincsenek kirakatrészek kialakítva, mindössze földszinti lakásablakok és picei szellőzők egyszerű sora fut végig. Az épület másik hangsúlyos része a sarokrész. Kereskedelmileg fontos útvonalaknál a sarkok kiképzése mindig is fontos volt (tornyok, kupolák). Az épület szögletességét puhítja az egymásba fonódó növényi ornamentikával háló szerűen betakart sarok. A két homlokzatot egy impozáns első emeleti kovácsoltvas sarokerkély fogja össze.

12 A főbejáraton belépve egy szögletes kialakítású előtérbe jutunk, azonban ennek eredeti jellege nem igazán rekonstruálható, a sok átépítés következtében. Az egyetlen eredeti állapotokra utaló nyom, egy ajtótok, amely ma már teljesen funkció nélküli, azonban valamikor egy impozáns fakeretes üvegajtó része lehetett. Pár lépcsőfok megtétele után egy teljesen szabályos téglalap alakú belső udvarba jutunk. A szabályos alaprajzú udvar felett négy emelet magasságban kovácsoltvas függőfolyosó fut. A földszinti lakásokhoz tartozó korlátzattal együtt öt kovácsoltvas korlát három típusra osztható. A földszinti korlát mintázatának nincsen további párja, azonban az első és harmadik, valamint a második és a negyedik emelet korlátjai megegyeznek. Tehát az emeleti folyosók váltakozó mintát mutatnak, ezzel meghatározva a belső udvar képét. A szecessziós stílusú korlátok Forreider és Schiller műhelyének munkái. A földszinti, illetve az első és harmadik emeleti korlátoknál a hullámos hajlított formák meghatározók, míg második és negyedik emeleti korlátokon a geometrikus formák dominálnak. Ezek kontrasztja érdekes ritmust biztosít a belső udvarnak. A ritmust a hangsúlyos kovácsoltvas korlátokon túl az egyes emeletek falán kialaktott stukódíszeknek a korlátokkal megegyező váltakozása is tovább erősíti. Bár manapság a belső udvar stukkói teljesen egyszínűek, valószínüsíthető, hogy eredetileg ezek a díszek is erősebb színbéli hangsúllyal bírtak.

13 A belső udvarra néző nyílások rácsai között máig felfedezhetők eredeti motívumok. Valószínüleg ezek a rácsok is a Forreider féle műhely munkái. A ház eredeti állapotában ezek a rácsok a belső udvar tekintetében teljesen egységes képet mutathattak. Az eredeti rácsok formanyelvét a csillagforma, hajlított motívok, és szív alakú formák egymásba fonódása jellemzi. Ugyanakkor a belső udvar mai állapotában, a rácsok teljesen hétköznapi, sorozatgyártott típusai mellett, megtalalálhatók olyan próbálkozások is, amelyek megpróbálnak idomulni az eredeti szecessziós formanyelvű rácsozathoz.

14 bal oldalon: eredeti rácsozat, jobb oldalon: utólagosan kiegészített Az épület korban szokásos tűzvédelmi előírások miatt két lépcsőházzal rendelkezik. A főlépcsőház a főbejárattól balra helyezkedik el. Szintén itt kapott helyet a lift, amely már az épület eredeti állapotában is szerepelt. A liftet szintén impozáns szecessziós kovácsoltvas rács keretezi. Azonban, a liftajtót már eredeti állapotában nem ismerjük. A lépcsőház korlátja a lift rácsozatával harmonikus egységet alkotó növény szerű csigavonalas formákkal operál. Ez a lépcsőházi korlát meglepően modern jegyeket mutat, a szecesszión is túlhaladva. bal oldalon: főlépcsőház korlátja, jobb oldalon: liftajtó feletti kovácsoltvas

15 A bevezetőben már említett Szent István körút 10 és 12-es számú házak egyaránt Weiss-házak egymás mellett. Mindkét ház Kármán és Ullmann építőpáros tervei alapján készült teljesen egy időben ( ). Mindkét épület meghatározó építészeti motívuma a hullámzó ornamentika. A Szent István körút 10-es számú ház a díszítések, fel és lefelé görbülésével alakít ki hullámos formákat, míg a 12-es számú épületben ez a hullámzás a homlokzat falának plasztikus alakításában is megjelenik. A 12-es számű háznak is jellemzője a színnel való ritmikus játék. Azonban a 12-es számú ház sokkal nagyobb szabású, sokkal impozánsabb, kerekebb, hajlított formák egyenlőtlen váltakozása jellemzi, a 10-es számú egységes szimmetriájával szemben. Megítélésem szerint az általam választott ház, finom eleganciája és egyszerűbb formái harmonikusabb összhatást eredményeznek, mint a másik Weiss-ház burjánzó, gazdag díszessége. Szent István körút 12.

16 Szent István körút 10. és 12. Tervrajzok Az eredeti terv: Az épület eredeti tervrajzán jól látszik a kékkel jelölt vasbeton gerendák helye, valamint az aláírás alapján azonosítható a szerkezettervező, Szentpály József. Az első emeleten hat lakást alakítottak ki. Az első emelet két legértékesebb lakása értelemszerűen, a két körútra néző lakás lehetett. A Tátra utca felé néző oldalon három kisebb lakás került kialakításra, míg a másik Weiss-házra néző oldalon csak egy. A Tátra utcai oldal két traktusos kialakítású. Weiss-ház felöli oldalon lévő kisebb lakás, kizárólag a belső udvarról kap fényt, így valószínűleg ez lehetett a legolcsóbb lakás. Minden egyes lakásnak a ház megépítésétől kezdve részét képezte a fürdőszoba, wc, konyha és cselédszoba. A fürdő, wc és kamra helyiségek rendszerint a lichthof köré csoportosultak. A cselédek számára fenntartott mellékhelyiségek, hátul a melléklépcsőház mögött kaptak helyet. A lakások elrendezése a többi emeleten is az első emeletével megegyező. A földszinten kaptak helyet a legkisebb lakások, a Tátra utcai felöli oldalon három míg a Szent István körút 12 felőli oldalon kettő lakás került kialakításra. Míg a körút felőli oldalon a bejárattól jobbra és balra egy-egy üzelethelyiség volt a hozzájuk tartozó raktárszobákkal együtt. Az eddigiek alapján valószínűsítem, hogy a ház legreprezentatívabb lakása, az első emeleten a sarok erkéllyel ellátott lakás lehetett. Hiszen ez a lakás a méretei alapján a legnagyobbak közé tartozik, három oldalról kap fényt (Tátra utca, körút, belső udvar), illetve a legnagyobb erkéllyel rendelkezik a házban. Összességében a házban 29 lakást és két üzlethelyiséget alakítottak ki, amelyek így kiváló jövedelmet jelentettek Weisséknek. Átalakítási tervek:

17 A háztörténetében a legtöbb és legjelentősebb átalakítás az földszinten történt. Az itt helyet kapó üzlethelyiségek funkcióinak folyamatos váltakozásaival. Az első jelentősebb átépítésre az 1910-es években került sor, amikoris Mazura Rudolf bejárattól balra eső vendéglőjét bővítette. Az átalakítás során a földszinti szomszédos Tátra utca felöli helyiségeket az éttermével egybenyitotta. XV. 17. d , ben bankfiókot nyitottak a volt étterem helyén. Ekkor a körúti homlokzaton az ajtó helyett ablakot, az ablak helyett pedig ajtót alakítottak ki.

18 XV. 17. d , ban padlásemeletet, azaz tetőteret szerettek volna kialakítani a negyedik emelet felett, erről tervek is születtek. Azonban ezek megvalósulását a történelmi események végül meghiúsították.

19 XV. 17. d , 21. A szocializmus időszakában több kisebb lakást alakítottak ki a nagyobb lakások feldarabolásával. Erre példa, hogy mikor 1964-ben a harmadik emeleti saroklakást szétdarabolták, három kis lakást alakítottak ki belőle. Valamint 1975-ben a negyedik emeleten lévő egyik lakásból négy szoba leválasztásával egy új kisebb lakás jött létre. XV. 17. d , 23.

20 XV. 17. d , től a harmadik emeleti saroklakást és a Tátra utca felőli lakásokat átalakították a Postás Nőotthon számára. Ugyanis akkoriban a postánál a női dolgozók számára, szociális alapon lakhatást biztosítottak, feltehetően valamilyen bérlet formájában. Az átalakítás során a nőotthon részére több egyenlő szobát és és társalgót alakítottak ki. XV. 17. d , 24.

21 ben mind a három Weiss-ház (Szent István körút 4, 10, 12) teljeskörű homlokzati felújításon esett át. Birtokállási lap és Tulajdonlap Weiss Berthold és Manfréd birtokjogát korábbi adásvételi szerződések alapján 1899-ben lett bejegyezve, kétharmad-egyharmad részben. A birtokállási lap alapján kiderül, hogy csökkentették a birtok méretét /100 ölről, /100-ra. Erre sajnos nem találtam magyarázatot, bár az erre vonatkozó dokumentum megvan, viszont a csökkenés okát ez alapján nem sikerült kiderítenem. A bérház építésére vonatkozó terveket 1901-ben adták be engedélyezésre ban a telek kétharmad része Bertholdtól Manfrédhoz került. Manfréd 1922-es halála után a telket lánya, Eliza örökli, majd innentől a Weiss családon belül öröklődik a bérház. A 1944-től a lakók elkezdték megvásárolni lakásaikat. Majd az 50-es évek szocialista tulajdonreformja nyomán, 1952-ben az állam tulajdonába került a ház. Bibliográfia Rozsnyai József: Építőművészet Ybl és Lechner korában. Budapest: TERC Kft., 2015, oldal F0A69F80DF3?pagesize=36&view=long&sort=0&page=10&perpage=36&action=result &actualsearchset=find+zuty+%22villamos%22&actualsort=0&language=&currentpa ge=result&text0=&index0=&whichform=simplesearchpage&showmenu=&itemorder=h olds&itemorderad=a&edocorder=rownum&edocorderad=a&resultview=long&rec num=&marcposition=&text0=&index0=&ccltext=&resultsize=